Új Dunatáj, 2001 (6. évfolyam, 1-4. szám)
2001 / 1. szám - Szilágyi Mihály: A grábóci kalugyerek
Szilágyi Mihály ■ A grábóci kalugyerek 49 ményt: „Ne részesítsük előnyben az evilági kényelmet, hanem viseljük el a nyomort, mondjunk le a magántulajdonról, adjuk lelkészi keresetünket a közös kaszszába, abból vegyük meg élelmünket, s azt közösen fogyasszuk el. Ruházatunk ne legyen hivalkodó, hanem szerény és egyforma. A Szentírás azt tanítja, hogy a vagyonosok, abban az időben, eladták mindenüket, bevételüket az apostolok lába elé tették, akik viszont abból látták el a szűkölködőket. Aki nem tartja magát e Szabályzat előírásaihoz, arra nem adjuk testvéri áldásunkat, sőt, megátkozzuk, s miként Júdást, tekintsük őt árulónak!” A grábóci kolostor évkönyvei hűen követik a gazdálkodási, iskolafenntartói, igazgatási tevékenységet, akárcsak a felvilágosodás és a katolizálás hatását, valamint a szerzetesi fegyelem lazulását. Hitbéli megrendülésükre első ízben 1690 vízkeresztjén találunk adatot. A pécsi jezsuiták - Radonay Mátyás pécsi püspök támogatásával - a Dráván túli és dél-dunántúli szerb kolostorok vezetőit, Dombóvártól Székesfehérvárig a pópákat és 19 előkelő szerb polgárt Pécsre citálták; ígérgetéssel (Jeftimije Njegorovic grábóci igumennek görögkatolikus püspöki széket ajánlottak), zsarolással, pofozással való fenyegetőzéssel rábírták az unióra. Dr. Dinko Davidov szerb történész közlése szerint Csernovics Arzén szerb pátriárka, az eset hírére, Bécsbe sietett, ahol privilégiumokat szerzett népének. Fölkereste a pécsi püspököt és a szekszárdi apátot, megmutatta nekik az újabb kiváltságlevelet, majd gondterhelten („zabrinut”) beállított a grábóci kolostorba. „Az, hogy a pátriárka gondterhelt volt, az érthető, mivel népét a Balkánról jövet meg akarta menteni az iszlámtól, itt pedig az erőszakos únió várta őket. Attól tartott, hogy: ha a már a XVI. század második felétől itt élő szerbek az unióban maradnak, az megfertőzi az újonnan érkezőket.” Egy ideig békében hagyták a szerbeket, ezért a népvezérként ismert Csernovics Arzén pátriárkának sikerült nyáját visszatéríteni a „pravoszláviába”. A katolikus egyház „térítő munkája” ezután ismét a protestánsokra összpontosult. Mária Terézia alatt egy időre ismét fellángolt az erőszakos uniós propaganda a szerbek ellen. Hatására a déli határ mentén katonáskodó szerbek tömegesen kezdtek el kivándorolni Oroszországba. Ezt látva, az uralkodó 1751-ben leintette az egyházat. Közel száz év telt el, amikor az évkönyvek a hazánkban is tért hódító felvilágosodás hatásának negatív vonásairól hírt adnak. 1843-ban az egyik szerzetespap kilép a szerzetből. A liberalizmussal magyarázza az évkönyv jegyzője, hogy: „Népünk lelkileg is elhidegült, és némely szerzetesétől is, akik sötét lelkülettel demoralizálják.” Rossz fényt vet a kolostorra Krunic Savó vikárius sikkasztása, aki 1838-
