Új Dunatáj, 2001 (6. évfolyam, 1-4. szám)

2001 / 1. szám - Szilágyi Mihály: A grábóci kalugyerek

áK

Új Dunatáj ■ 2QQ.1 március

A Tolna Megyei Levéltár büntetőperes aktái az 1710-es évektől kezdve hemzsegnek az erőszakos nemi közösüléssel, csecsemőgyilkossággal, garázdasággal, rablógyilkossággal gyanúsított „rácok” ügyeitől. A bíróságok keményen ítélkeznek: börtön, deres, karóbahúzás, kerékbetörés, megvesszőzés... a fehérnépet sem kímélve.

A kalugyerek ideérkezésük utáni 100-150 évben a templom körül emelt, ácsolt cellákban, többnyire egymástól elkülönült szálláson és koszton éltek. Szabadon érintkeztek a lakossággal. Keresztelői, esküvői lakoma és halotti tor nélkülük nem múlhatott el. Mindenről tudtak, ami környékükön megtörtént, így pl. GianiJakab Ferdinándbitzszélá apát 1723. évi meggyilkolásának körülményeiről, gyanúsítottjairól, akárcsak Kiírt Ferenc bonyhádi és hidasi földesúr fegyvereseinek mórágyi „kiszállásáról”, mely alkalommal elkobozták a szerb családok állatait, terményeit, s ijesztésül tűzbe vetettek egy gyermeket, ki belehalt sérüléseibe.

Egy 1723. december 20-iki keltezésű periratból kitűnik, hogy az apari, cikói, grábóci és szálkai rácok nem átallják meglopni a szerzeteseket sem. A kalugyerek kolostori celláinak építésénél nem tudván ellenállni a kísértésnek, egy óvatlan pillanatban elemelték a kalugyer zsebóráját.

Egy apari rácot emiatt deresre húztak, ám 300 (!) botütéssel sem bírták vallomásra szorítani. A kalugyer fölkereste a veréstől ágynak esett rácot, és szerzetesi tekintélyével s a túlvilági kárhozat kilátásba helyezésével sikerült belőle kivenni a bűncselekmény elkövetését s társai megnevezését.

A szerzetesi tekintély megszilárdítását szolgálta a kolostori házszabályzat megújítása. Mindegyik rendházra érvényesek voltak a belgrádi metropolita irányelvei, de a helyi sajátosságok is érvényesülhettek, az a mondás járta, hogy „ahány kolostor, annyi házirend” („Kolko monastira, tolko domaci obicaja”). Brczán Milutin budakalászi protodiakonustól, a grábóci kolostor egykori növendékétől tudom, hogy „Svaki manastir ima svoj tipik” - azaz: minden kolostornak megvan a maga szabályzata. Pajtid Lázár atya, a szentendrei szerb levéltár vezetője a következő szavakkal toldja meg: „Saját szabályzatoddal ne menj másik kolostorba!”

A grábóci kolostor Szentendrén őrzött levéltárában található „a kalugyerek jó fegyelemben tartására” megalkotott „Statije” (Szabályzat), amelyet Vasilije igumen (Vazul kolostorfőnök) elnöklete alatt megvitattak, megalkottak, aláírásukkal és fogadalmukkal megerősítettek, s az 1729. augusztus 31-én Maksim Gavrilovic budai és Mojsej Petrovic belgrádi metropolita „áldásával” hatályba lépett.

Az 1729. évi regula az őskeresztények aszketikus, áldozatos szegénységet vállaló szellemében mutat példát a grábóci kalugyereknek. Idézek néhány követel-