Új Dunatáj, 2001 (6. évfolyam, 1-4. szám)
2001 / 4. szám - IN HONOREM BORBÉLY SÁNDOR - Tverdota György: "Kirakják a fát" (tanulmány)
Tanulmány 69 ferencvárosi proligyerek tüzelőlopása többször fölmerül a költő prózai és verses megnyilatkozásaiban, például a Curriculum vitae-ben: „Fát és szenet loptam a Ferencvárosi pályaudvarról, hogy legyen fütenivalónk.” A legnevezetesebb példa azonban az Eszmélet ciklusban olvasható: A teherpályaudvaron úgy lapultam a fa tövéhez, mint egy darab csönd; szürke gyom ért számhoz, nyers, különös-édes. Holtan lestem az őrt, mit érez, s a hallgatag vagonokon árnyát, mely ráugrott a fényes, harmatos szénre konokon. ” Ezeknek a megnyilatkozásoknak egyik változatával találkozunk tehát a Kirakják afát című versben, úgy, hogy a kaland izgalma, az ingyen tüzelőhöz jutás mohó vágya itt háttérbe szorul, s a félelem érzése tolakszik előtérbe. Lidérces álomra hasonlít a felidézett emlék. Egy kisgyermek, nehéz fahasábbal a vállán menekülni próbál az őt üldöző felnőttek elől. Csakhogy itt nem egyszerű emlékidéző verssel állunk szemben! Az előbbi sorokban feltárt nyelvi kettősség új alakot ölt, és figyelmet követel a második szakasz utolsó sorában és az egész harmadik strófában: „A kisgyerek, ki voltam, mégis él még.” A beszélő én („te ki voltam”) harmadik személyben megkülönbözteti magától gyermekkori énjét („A kisgyerek... mégis él még.”) A beszélő én voltaképpen itt megold egy problémát, megmagyaráz egy rejtélyt, felfedez önnönmagában egy másik személyt. Túlzás lenne azt állítani, hogy ez József Attila találmánya. Ady Egy ismerős kisfiú című verse ugyanerre a kettősségre épül föl: Az a kis fiú jár el hozzám Mostanában, nevetve, holtan, Aki voltam. Ami Adynál nincs meg, az a gyermeki én létrejövetelének folyamata a felnőtt én által szemlélt jelenet nyomán. A létrejövetel vagy felismerés ráadásul a legkevésbé sem tekinthető spontán folyamatnak. Születését belső vita előzi meg, s ennek jelzésére elegendő egyetlen kis szó - a „mégis”. Talán arra utal a költő, aminek igényét az Eszmélet „meglett ember” jelzős szerkezetében jelentette be: felnőtté válni, leszámolni mindazzal, ami őt a kínos, nehéz gyermekkorhoz kötötte. Talán a pszichoanalitikus kezelés ígéretére céloz, hogy a sikeres terápia megszabadítja őt gyermekkori traumái okozta szenvedéseitől. Azt hitte, túl van már mindezen, s most az éberálom és a mögötte rejlő emlék tudatosítása rádöbbentette arra, hogy gyermeki énje ma is jelen van és tevékeny személyiségében: „mégis él még”.
