Új Dunatáj, 2001 (6. évfolyam, 1-4. szám)
2001 / 4. szám - IN HONOREM BORBÉLY SÁNDOR - Sumonyi Zoltán: A csendes Európa asszonyai 1582-ben
Regényrészlet 29 legfőbb ékessége lett. De termetre is mintha magasabb lenne, a Zrínyi-lányoknál mindenesetre magasabb, mégis, csak a mellkasáig ér az urának, aki félig mögötte s félig mellette áll. Pedig Nádasdy még meg is hajol egy kissé, s úgy áll Erzsébet mellett, mint egy erős, fiatal medve. Még csak huszonhét éves, de sűrű fekete körszakállával, pödrött bajuszával, egész tagbaszakadtságával, jóval idősebbnek látszik; szinte egykorúnak Zrínyivel, Batthyányval. A kivételes alkalomra ő is ünneplőbe öltözött; hosszú szárú, sarkantyús sárga csizmát visel, fél lábszárig érő, világoskék atlaszkabátot, amelyet derékig lehet összegombolni, de azok az ökölnyi ezüstgombok is csak díszítésül vannak a mellén, mert a kabát arasznyira nyitva a mellkasán, és kilátszik alóla a mályvaszín brokátruha. Időbe telik, mire minden érkezővel összeölelkeznek, mire a lovászok, a szálláscsináló és ajtónálló legények mindenkit lesegítenek a nyeregből, kiemelnek a nagy bőrszekerekből. És még több időbe, mire mindenkit elhelyeznek kijelölt szobájában, felcipelik az utazóládáikat, hiszen hosszú hetekig ki nem mozdulnak innen, talán a nyár közepéig is itt maradnak, s ahhoz úgy be kell rendezkedniük, mintha csak valamely saját kastélyukban töltenék el a tavaszt. A nők elhozták szolgáló öregasszonyaikat, a gyerekek mellé a dajkákat, de Batthyányék még a Jen-csou nevű buddhista törököt is és Esaye Le Gillont, a flamand festőt. Jen-csout maga Nádasdyné kérette át Doricától, mert már hallott azokról a Konstantinápolyból hozott harminchat szirmú nárciszokról, s azokat Sárváron is szeretné meghonosíttatni; Le Gillon mesternek pedig még jócskán lesz dolga a Clusius-Batthyány-féle növénykódex rajzaival. Azokat a festett rajzokat pedig Boldizsár már a születésük percétől látni akarja, s ellenőrizni a pontosságukat, levélről levélre. — De milyen jó, hogy Le Gillon mester is itt van most velünk! - kiált föl egyszerre Batthyány Boldizsár, miután már mindenki a nagy vacsorázóasztaloknál ül, s ő éppen szemben Báthory Erzsébettel. - Mert most kell lefesteni a szép fiatalaszszonyt! Éppen most és éppen mostani állapotában! — Ó, ó, de miket mond, főkapitány uram ? - mondja pironkodva a vár úrnője. - Ha valamikor, hát akkor is csak jó néhány hét után. Nem ebben az elnehezült állapotomban. Ki hallott még ilyet! — Én nem csak hallottam, de láttam is! Gentben vagy Brugge-ben, már nem tudom, de úgy emlékszem, hogy valamelyik van Eyck festette. Fiatal házaspár van a képen, az asszony nagy pocakkal. Na, hát annak a száz éve élt flamand fiatalaszszonynak korántsem voltak olyan szép arcvonásai, mint amilyenek húgomaszszonynak, mégis annyi szépséget áraszt, hogy öröm ránézni. És éppen attól, hogy gyermeket vár. Akár a boldog Madonna a Szent Erzsébet látogatásakor.
