Új Dunatáj, 2001 (6. évfolyam, 1-4. szám)
2001 / 4. szám - IN HONOREM BORBÉLY SÁNDOR - Sumonyi Zoltán: A csendes Európa asszonyai 1582-ben
28 Út Dunatát • 2001. december István úr minden gabonámat elcsépeltette és elhordatta. Kértem a megyéket, Báthory, Mágochy és Várday uraimékat, írjanak őfelségének gyermekeim mellett. Pirinyi György íratott is a váradipüspökkel, s többi is írt Homonnai Istvánnak, hogy törvényt ne háborítson! Tegnap volt törvény Ungváron. Megbizonyítottam egynéhány száz emberrel igazamat. Az törvény kezembe adta az egész ungvári jószágomat. De Homonnai emberei még aznap megfogdosták jobbágyaimat, s nem hagyták ide szolgálni. In summa tőlem visszafoglaltak mindent. Azt mondja: az őgyermekei kárára tette Miklósom az testamentumot, nem ország törvénye szerint. Az utakon álltak fegyveres kézzel. ” Zrínyi Margit ezután ment szóbeli panaszra Kata nővéréhez Biccsére, onnan tovább Doricához Németújvárba, s most már valamennyien itt vannak a sárvári vár hosszú téglahídján. Margit, szinte menekülve, a négy Homonnai-árvával: Annával, Erzsébettel, Borbálával és a kétéves Margitkával. Kata második férjével, Forgách Imrével jött, de magával hozta az ötThurzó- és a három Forgách-gyereket is: összesen hét lányt s az egy szem Thurzó Györgyöt. György úrfi már kész legény, idén konfirmálkozott. Dorica is az urával, Batthyány Boldizsárral és három gyermekükkel érkezett; de még a sógoraival folyton torzsalkodó Zrínyi György is elhozta a maga családját, jeléül, hogy megbékélt már Forgách Imrével is. Itt van tehát a kényeskedő Arco Anna grófnő a tízesztendős Zrínyi Miklóskával, akit most először láthat a zempléni és a trencséni rokonság. Egyszóval egész kis hadsereg érkezik most Nádasdy Ferencékhez, s valamennyien a dicső emlékű Miklós bán lányai, vejei, unokái. Akkora megtiszteltetés ez, hogy előrehaladott állapota ellenére maga Báthory Erzsébet fogadja őket a felvonóhídon. De hiszen ez az előrehaladott állapot nem is látszik rajta: földig érő, bő bársony szoknyát visel, amely a csípője fölött kezd harangformára szélesedni, fölötte pedig a hímzett pruszlik, szorosra húzott arany fűzőjével egészen karcsúnak mutatja. Buggyos selyem ingválla csuklóig takarja a karját, s az a világítóan fehér ingváll ugyanolyan zöld kézelőben végződik, mint amilyen a hímzett pruszlik. Hátra simított haját turbán formájú sapkácska takarja, csak a fehér, magas homloka fölött látszik ki belőle egy kis fekete sáv. De az arca kipirult és kikerekedett, s akik csak hét éve látták utoljára, a varannói lakodalom idején, alig is ismerhetnek reá, annyira megszépült. A kamasz Thurzó György pedig csak ámul, és nem tudja róla levenni a tekintetét. Egyszóval ecsedi Báthory Erzsébet megasszonyosodott, már nem az a kis béka, akit tizenöt évesen megismertek a lakodalmán. Csupán a szeme nem változott, feltűnően nagy, égő diószeme nem lett kisebb, s ami akkor, hét évvel ezelőtt még furcsán bagolyszerűvé tette a soványka arcot, az most arányosabb méretével
