Új Dunatáj, 2001 (6. évfolyam, 1-4. szám)
2001 / 4. szám - IN HONOREM BORBÉLY SÁNDOR - Tamás Menyhért: Fogj hozzám! (novella)
Novella 11 ami szellemi szomjunkat oltja, és csak olyant szabad írni, ami mások szellemi szomját oltja! Ocsúdva pillantok föl. Én írtam volna? Kurtán kacag. Amikor nemcsak a látottakon, hanem időbe-feledkezőn töprengtél... Ráhagyólag bólintok. Amikor még más volt a kor. Résnyit szusszan. Másnak más, de semmivel sem kuszáltabb... Csak akkor volt benned annyi éberség, hogy a hámsejtes gondolatokat kirekeszd magadból, a hírözön fölött is könnyedén átsiklottál, nem dühöngtél a fékezhetetlen habzású nyilatkozatokon, miszerint nincs nálunk irodalom, elapadt a zene, a költészet, amit építészetnek nevezünk, minden, csak nem építészet, ötven éve nem született említésre érdemes dráma... Másodjára is elkap az indulat. Mondja ő, aki máig nem lépett túl szellemi dadogásán. Leint. Hagyd, nem a te dolgod az ő megítélése... Az indulat sehova sem vezet. Helyette olvass, olvasd újra egykori ébresztődet, Babits Mihályt, láss messze, láss mélylátásaira, azt se bánd, hogy rád omlik a világ... Mögéje kerülök. Elég sokszor rám omlott... Közbevág. Omladékai alatt mindannyiszor elkezdted keresni a reményt, s a másik nélkülözhetetlen szót, a bizalmat. Leülök, kezemet mintázatára eresztem. Maradjunk döbbenetéinél, a jubileumi nyilatkozat nyilallásainál: Nagy különbségeket látok a huszonöt év előtti és a mai szellemi életben. Akkor, régen az ész, a szellem megbecsülte önmagát, ma pedig odáigjutottunk, hogy már maga a szellem embere is vak, barbár élet eszközeinek látja önmagát... Akkor, amikor mi kezdtünk, még volt egyetemes, minden területre és minden időre érvényes szabály, volt igazság, esztétika, morál. Ma is van minden csoportnak, minden nemzetnek, minden kasztnak - külön-külön. Ma vannak nemzeti igazságok és osztályigazságok (magyar igazság, proletár igazság stb.), csak éppen az egyetemes, minden nemzetre s emberi csoportok érdekein felülálló Igazság eszméje haloványult el. Szomorúság suhan át érlelt erezetén.