Új Dunatáj, 2001 (6. évfolyam, 1-4. szám)
2001 / 4. szám - IN HONOREM BORBÉLY SÁNDOR - Tamás Menyhért: Fogj hozzám! (novella)
12 Út Dunatái • 2001. december Ne folytasd, az azóta eltelt hetvenhárom esztendő romlását, a romlás iszaposodását se mérd... Hanem? Kivár. Ahogy Babits emelte, emeld az iszap fölé a fejed. Vagy ahogy Illyés korai mélypontomon tanácsolta: igyekezz olyan magasan repülni, hogy ne érjen sárba a lábad... Összemosolygunk. Felkavartalak? - pillogja varrottasa alól. Rábólintok. Kicsit. Jobban szerettelek volna... Ennél jobban? Tettetett komolysággal hallgat. Erre vártam... Megelőzöm. Meg arra, hogy az első mondatodat megismételhesd: mikor fogsz hozzám? Recegősen nevet. Mikor fogsz hozzám? Mint aki bölcsködésre készül, a karosszék támlájának dőlök. Elébb letakarítalak. Várakozó csend. Úgy-úgy, nehogy porszem kerüljön a szavaid közé. Felkacagok. Ne ám, porlepte asztalon porlepte művek születnek. Csavaros lábáig örvend. Ez a beszéd, már tegnap elkészítettem a listát... Megnyúlik az arcom. Miféle listát? Rést nyit a fiókján. Amelyiken sorba szedtem, mi mindennel maradtál adósom... Fejem félrebillen, segélykérő pillantással keresem a könyvszekrényt szárnyaltató Ércpegazust, ő is csak hegyezi a fülét, talán Szabó Lőrinc... Ő segít, futtatom tovább pillantásomat... Terrakottás sejtelmességgel mosolyog el fölöttem... Magam is tudom... Azért sorolom, jó? - nyomul zavaromra.
