Új Dunatáj, 2001 (6. évfolyam, 1-4. szám)

2001 / 3. szám - Gacsályi József: Ion Margineanuról

Gacsályi József • Ion Márgineanuról

91

Gacsályi József ION MÁRGINEANURÓL

1941. október 28-án született a Nagyenyed melletti, Lopadea Veche nevű kis faluban. A Nagyenyedi Líceum után a Bukaresti Egyetem román-orosz szakát végezte el. Volt tanár - ekkor alapította a Doina Crisului című lapot volt újságíró, az Aradi Népművészeti Házban aligazgató, irodalmi tanfelügyelő Álba megyében, s jelenleg is ezen a tanfelügyelőségen tevékenykedik. Gyulafehérváron lakik, és a Romániai írószövetség nagyszebeni csoportjának vezetőségi tagja.

Költészetét kifinomult formaiság, művészi érzékenység, sajátos, a természetből származó motívumokra épített képi világ, s a létben jelenvaló szenvedés iránti empátia jellemzi. Életének színterei is adják, hogy példaképe Lucian Blaga, aki egykor Nagyszebenben élt, s a XX. századi román literatúra világirodalmi rangú, meghatározó alakja volt.

Márgineanunak - más irodalmi és szakmai publikációja mellett - 15 verses- és 13 prózai kötete jelent meg.

fasorok holtak hamuhegyébe fúlanak a sors lüktető hegét valaki bántja és megfagy megint a könnye, arcára fagy mint szikár mosolya, kit visznek halálba

a fa áll mely vétlen rámütötte ágát hordja a zúzmara geometriáját

ZÚZMARALIGET (Plantajii de chiciurä)

ó, Philoktétész,

egyre marcangoltabb mibennünk a lélek és a seb a szavak förtelmes bűzét önti szét hol temetted el íjad? ki kérődzi vissza nyilaid? Ronts az arénába és mentsd ki szerelmem mekkora vérfürdőt indít el a visszhang...!