Új Dunatáj, 2001 (6. évfolyam, 1-4. szám)
2001 / 3. szám - Gacsályi József: Ion Margineanuról
92 Úr Dunatái • 2001 szeptember A hazugság veszett zsigerei szaggatva lengnek vannak vétkek amelyek most születnek és szégyenfoltjaim egyre részegebbek A VISSZHANG ERŐIBŐL NÉHÁNY (Unele dintre puterile ecoului) Múlik lelked didergése, menj, zúzmara, pihenj végre! Azt a fejet az égbolton szó uszályán magam tartom; menj titok és pihenj végre, túl sok árnyat tartsz föléje VASÁRNAPI RÁCSOK (Grilaje de duminecá) ó, gyilkos esztendők mi juttat majd a vágóhídra el? Valami képtelenség? Az imádság? Az ismétlődő iszony? Semmiképp a vers gyönyörűsége! ó, gyilkos esztendők! alantas fenség! nedves föveny - pirkadó nap és a hullám - szerelem istene kusza akár az álom csupán a párzás utáni szó üvölt a két gomb közötti tüskés hallgatásban az ásó lapja elakad a gyerekek lángoló kezükkel cibálták tehetetlenül nagysokára kikapartak a mélyből egy katonaköpenyt épp egyikük apjának összegyűrt halála volt MENEKÜLŐ TETTENÉRÉS A KÚTBAN (Surprindere refugiatä in fintiná)
