Új Dunatáj, 2001 (6. évfolyam, 1-4. szám)
2001 / 3. szám - Rácz Péter: Csodabogarak iderajzása
Rácz Péter • Csodabogarak ideratzása 85 akik nekiestek megtanulni magyarul), míg a keleti-európai országokból érkezők az ottani egyetemeken tanulták meg nyelvünket. Bulgáriában jó a magyarképzés, ráadásul a magyar irodalmat szeretik is a bolgárok: magyarul hibátlanul és gyönyörűen beszélők válnak fordítókká. Az Oroszországból érkező lelkes fordítók nem fiatalok: kérdés, lesz-e utánpótlásuk. És bizony nem a kétnyelvű szomszédainknál, a románoknál, szlovákoknál, jugoszlávoknál a legjobb a helyzet: alig-alig vannak ott fiatal fordítók. Arra a kérdésre, hogy ki fordít, ki fordítson, sokféle válasz adódik. író, költő legyen-e, mint nálunk szinte évszázados hagyomány, vagy „csak” fordító, ezt a kérdést nem lehet és nem kell eldönteni. Mindenképpen az adott ország viszonyaitól függ. A Balatonfüreden évente megforduló mintegy 30 fordító tanárként, tolmácsként, kiadói dolgozóként, szabadfoglalkozásúként keresi kenyerét, és szerencsére napi kapcsolatban vannak a magyar nyelvvel. Vannak köztük költők, írók is. Fontos, mert anyanyelvűket mindennél jobban kell ismerniük. Nyilvánvaló az is: az adott művet nem csak nekik kell keresniük, szükséges, hogy a mű is megtalálja fordítóját. Hogy csak egyszerű példával jelezzem, mire gondolok: aki jól bírja saját nyelvének szlengjét és divatszavait, csak az fordítson olyan magyar könyvet, ahol ezek a stíluselemek dominálnak. Látszólag egyébként ez szokta okozni a legtöbb fordítási gondot: a magyar köznyelv rendkívüli gazdagsága, hajlékonysága, változatossága és változékonysága. Ilyenkor nélkülözhetetlen, hogy a fordító, ha csak rövid időre is, de itt éljen a magyar nyelvi közegben, olvassa és hallgassa a mai magyar fordulatokat, és kövesse a köznyelvből az irodalomba vezető útjukat. Egy-egy ritka növénynév-változat visszakereshető a Révai Lexikonból, egy klasszikussá vált szólás vagy irodalmi idézet pedig a megfelelő kiadványokból, de ha egy ’20-as évekbeli sláger elferdítéséről, vagy az utolsó években lábra kapott kifejezésnek az irodalmi szövegben való elrejtéséről van szó, abban már nem segít a szótár. Segíthet a szerző, segíthet az e-mail, de legfőképpen a sok olvasás, az itt-lét segít. A nyelvnek, a nyelv művelőinek, a teljes kulturális közegnek az egyben-látása szükséges ahhoz, hogy az adott (szub)kultúrát le lehessen fordítani. Már amennyire lehet, persze. Versre szokták mondani, hogy átültethetetlen; mindennemű átköltés eredménye egy másik vers lesz. De egy versnél sokkal nehezebben fordítható, pontosabban egyáltalán nem fordítható például Jeles András Biblia-parafrázisa, amely József és testvérei címmel jelent meg a Holmiban (2000/1). Arra, hogy mit fordítunk és mit olvas ki belőle / olvas bele? az adott ország olvasója, talán legjobb példa Hamvas Béla sikere Jugoszláviában. Műveinek adaptálója és jugoszláviai népszerűsítője, Sava Babic szerint éppen a krízis, a politikai és
