Új Dunatáj, 2001 (6. évfolyam, 1-4. szám)
2001 / 3. szám - Rácz Péter: Csodabogarak iderajzása
84 Úí PUNATÁI • 2001 SZEPTEMBER szért csak csekély heti hozzájárulást kell fizetnie. Csak úgy mellékesen létrejött a házban egy kisebbfajta időszakos tárlat, amelybe kortárs képzőművészek, név szerint Banga Ferenc, Bak Imre, Barabás Márton, Bukta Imre, Chilf Mária, Darázs József, Deim Pál, El Kazovszkij, Erdély Miklós, Fehér László, Felugossy László, Gábor Áron, Havas Bálint, Káldi Katalin, Kelemen Károly, Kemény György, Keserű Ilona, Klimó Károly, Koncz András, Lakner Antal, Lois Viktor, Móder Rezső, Mulasics László, Nádler István, Nemere Réka, Orosz István, Rácmolnár Sándor, Roskó Gábor, Szenes Zsuzsa, Szépfalvi Ágnes, Szilárd Klára, Szirtes János, Szotyory László, Szörtsey Gábor, SzurcsikJózsef- egy évre kölcsönadták műveiket. Ez a tárlat különösen ajánlható tanulóknak, akik szakértő tárlatvezetéssel egy helyen nézhetik meg a legjobb magyar képzőművészek egy-egy művét. Időpontot a ház gondnokával, Szamosfalviné Bocsor Zsuzsával kell egyeztetni (telefon: 87- 343-720). Ezt a tárlatot általában júniusban, egy nagyszabású garden party keretében nyitjuk meg. A fordítás, utaltam már rá, egyhangú rabszolgamunka. Ha ezt a rabszolgamunkát ráadásul Santa Polában, Párizsban, Szófiában, Szentpétervárott, Varsóban vagy Tel Avivban végzik, talán még kilátástalannak és csüggesztőnek is tűnik. Menten megváltozik a helyzet, ha ezek a fordítók Magyarországon, a balatonfüredi Fordítóházban adnak egymásnak randevút: megindul a szakmai eszmecsere, amelyet ötletcsere egészít ki. Mostanában Hamvas Béla és Márai Sándor, vagy éppen Bitó László művei járnak kézről kézre. Márai eddig elsősorban Nyugaton járta diadalútját, de műveinek szelleme ebben az évben átterjed Oroszországba, Bulgáriába, Lengyelországba. Hamvas Béla főleg Szerbiában, Kis-Jugoszláviában sztár, de erőteljes a próbálkozás a német nyelvű piacon való meghonosítására. Bitó László, Amerikából visszaszármazott kutató maga egyengeti bibliai tárgyú műveinek minél több nyelvre történő fordítását. Ezekhez az eszmecserékhez és áramlásokhoz a Fordítóház csak a lehetőséget biztosítja, vagyis a fordítónak nyújt segítséget. Hogy a fordításból könyv legyen, sok mindenre szükség van az adott országban. Előbb a kiadót, aztán meg az olvasókat kell megnyerni. De legfontosabb, hogy a fordító szívét rabul ejtse valami: persze, a magyar irodalom, aztán esetleg a balatoni táj, gondnoknőnk kedvessége, egy ajándékba kapott könyv, amit talán érdemes lefordítani. Személy szerint nem bánnám, ha Indu Mazaldan, Ruti Glik már újabb könyvfordításán, Sylvie Berthias vagy Kosza Zsuzsa pedig első könyvén dolgozhatna. És mivel megszállottak, el is fogják érni céljukat. A honlapunkat lapozgatónak már feltűnhetett, hogy a nyugati nyelvekre fordítók magyar emigránsok vagy azok leszármazottai (bár korántsem mind, vannak,
