Új Dunatáj, 2001 (6. évfolyam, 1-4. szám)
2001 / 3. szám - Rácz Péter: Csodabogarak iderajzása
Rácz Péter • Csodabogarak ideratzása 83 olvasóm már visszajött a www.c3.hu/forditohaz honlapról, kevesebb dolgom van: tudja, hogy milyen a Fordítóház belülről és kívülről, arcról is ismeri az egyes fordítókat, tudja, ki mit fordított (tehát maga is elkészítheti a kívánt statisztikákat), de azt is, hogy a Fordítóházat a Magyar Fordítóház Alapítvány hozta létre (azt meg a József Attila Kör), kuratóriumának tagjai: Géher István, Lator László, Rácz Péter, Schein Gábor, Vörös István. Tudja, hogy mely külföldi alapítványok és hazai minisztérium és mely intézmények tették lehetővé a Fordítóház létrejöttét, de mindaz az anyagi áldozat nem lett volna elég, ha nem segítette volna sok-sok jó szándékú ember is ezt a munkát. Tudja, hogy kik támogatják a ház működését, kik és mely intézmények teszik lehetővé, hogy ösztöndíjakat tudunk adni a fordítóknak, és olyan, közel 3000 címet tartalmazó, soknyelvű könyvtárat hoztunk létre, amely segíti a munkájukat, de balatonfüredi lakosok is látogathatják. Tudja, hogy csak fel kell hívnia az Alapítvány budapesti számát (215-40 75), ha a maga vagy a cége nevében fel akar ajánlani egynéhány ösztöndíjat, vagy értékes könyvekkel akarja gyarapítani a fordítók könyvtárát. Nem tudja viszont, hogy ha egy ösztöndíjat felajánl, azzal gyakorlatilag egy magyar könyv külföldi megjelenését támogatja, hiszen egy egyhavi ösztöndíj nagyjából egy könyv lefordítását teszi lehetővé. Nem tudja azt sem (mert újdonság), hogy a Prins Bernhard Fonds és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma jóvoltából ősszel egy további szobával és egy kisebb rendezvényeket is befogadni képes nagyobb könyvtárhelyiséggel bővül a Fordítóház azáltal, hogy beépítjük a tetőterét. Nem tudja, hogy a százéves falak abban az időben, úgy az ’50-es, ’60-as, ’70-es években, amikor legutolsó gazdája, Lipták Gábor és felesége élt falai között, olyan szellemmel telítődött, amelyről jelenlegi lakói, az ott 2-4 hétre megszálló fordítók eskü alatt állítják, hogy az ma is érezhető. Mások - elfogult Liptákrokonok - viszont erősen látni vélik: nevezett volt tulajdonosok odafönt egy felhőről lábukat lógázva elégedetten állapítják meg, hogy a ház sorsa mindenben megfelel hajdani elképzeléseiknek. A fordítók azt mondják (a honlap-látogatónak most bele kellene pillantania a ház vendégkönyvébe is), hogy a házban azért tudnak jól dolgozni, mert elfelejthetik otthoni gondjaikat, de megvan megszokott kényelmük, vannak gépek (komputer, fax, fénymásoló, Internet), mindenféle kézikönyvek, folyóiratok, kortárs és klasszikus művek, és ha kell, konzultálhatnak azzal a kortárs szerzővel, akit éppen fordítanak, de apróbb nyelvi problémáikat az esetleg kéznél levő más magyar írók vagy fordítók is segítenek megoldani. Ha a magyar író vagy fordító figyelmét nem kerülné el, akár a honlapról, akár máshonnan is tudhatná, hogy ő maga is dolgozhat a házban, ha éppen van hely, és az égé
