Új Dunatáj, 2001 (6. évfolyam, 1-4. szám)
2001 / 3. szám - Pecsuk Ottó: "Mindegyik a maga nyelvén hallá őket szólni"
52 Út Dunatát • 2001 szeptember már jóval avatottabbak, Szerb Antaltól Németh Lászlóig éppen a legjobb tollú íróink, költőink. Elmondható, hogy a reformáció köpönyegéből kibúvó bibliafordítások jó értelemben provokatív hatásúak voltak, hiszen a kezdeti idegenkedés után a Római Katolikus Egyház is mindenütt elkészítette a maga nemzeti nyelv bibliafordítását, köztük nem egy maradandó értékű remekművet (ilyen a magyar Káldy fordítás is). A bibliafordítások harmadik nagy korszakát a 19. és 20. századok hozták el, s ezúttal sem függetlenül a misszió fellendülésétől. A 19. század elején egymás után alakultak meg a nagy missziói társaságok, amelyeknek munkájához nélkülözhetetlen volt a hatékony és összehangolt bibliafordítói munka. Ma már lehet, hogy nem tekinthetünk egyöntetű lelkesedéssel a külmissziók kolonializmussal nem egyszer összefonódó tevékenységére, de az biztos, hogy a több száz - néha még írásbeliséggel sem rendelkező - nyelven elvégzett részletes vagy teljes bibliafordítás maradandó és vitathatatlan eredménye ennek az időszaknak. Ebben a munkában különösen jeleskedett a Brit és Külföldi Bibliatársulat (1804) és az Amerikai Bibliatársulat (1814), amelyek 1946-ban nemzetközi szinten egyesítették erőiket, és létrehozták a Bibliatársulatok Világszövetségét (United Bible Societies). Jelenleg is tart ez a korszak, ennek számos jelét láthatjuk abban, hogy igen sok különböző bibliafordítással és bibliaterjesztéssel foglalkozó szervezet működik világszerte (az említet UBS-en kívül például az International Bible Society, Wycliffe International, Pioneer Bible Translators, Scripture Union, Catholic Bible Federation, és még hosszan sorolhatnánk). Számos más területtel ellentétben elmondható azonban, hogy a Biblia fordításával és terjesztésével foglalkozó szervezetek között tökéletes az egyetértés és az együttműködés. Ez a több felekezetre bomlott keresztyénségen belül is szinte egyedülálló jelenség, s elsősorban a Biblia üzenetével, szellemiségével állhat összefüggésben, ami nem tűri a szeretetlenséget, az önzést és a kizárólagosságot. A Biblia csak összekötni tud, elválasztani nem. Olyan közös kincsünk, amelyre mindnyájunknak vigyáznia kell, mert megmaradásán emberségünk megmaradása múlhat. A Biblia fordítása és továbbadása soha sem mozoghat felekezeti határok mentén, az mindig is a keresztyénség közös ügye kell hogy legyen. E harmadik korszak bibliafordítói munkáját már elsősorban nem a nagy egyéniségek vasakarata és heroikus kitartása jellemzi, minta korábbi korszakokat. Egyre inkább a csapatmunka dominál, mint ahogyan ezt a tudományos kutatás sok területén láthatjuk. A fordítások bizottságok összehangolt munkájával készülnek, szigorúan előre meghatározott fordítói elvek szerint, magas szintű tudományos
