Új Dunatáj, 2001 (6. évfolyam, 1-4. szám)

2001 / 3. szám - Pecsuk Ottó: "Mindegyik a maga nyelvén hallá őket szólni"

Pécsük Ottó • „Mindegyik a maga nyelvén hallá őket szólni” 53

segédeszközök (elektronikus szótárak, konkordanciák, kommentárok és számítógépes szövegszerkesztők) segítségével. A Biblia szövegét nem csupán azokra a nyelvekre fordítják, amelyeken eddig az emberek még nem olvashatták, de a nagyobb nyelveken egyre több különböző olvasói réteget megszólító Szentírás-fordítás születik. Kétségtelenül más nyelvet beszél a mai fiatalság, a bibliaolvasáson felnőtt idősebb korosztály és az egyháztól, bibliai nyelvtől távol került középkorú generáció - ha csak a magyar társadalomra gondolunk. A Biblia üzenete azonos, de nem biztos, hogy mind a három generáció egyformán képes megérteni ugyanabban a fordításban ezt az üzenetet. Érdemes felidéznünk az 1975-ös új fordítású protestáns Biblia egyik fő fordítójának, Dr. Tóth Kálmánnak a véleményét: „A Biblia a kegyesség könyve, a fordítása nem(csak) tanult teológusoknak vagy irodalmároknak készül, hanem mindenkinek, aki kezébe veszi, és érteni akarja.” Azonban az érthetőség problémája nem csak az egyéni kegyesség és a személyes bibliaolvasás problémája: egy bibliafordítás, amely érthetetlenné és ezáltal érdektelenné vált egy egész (fiatal) generáció számára, megoldhatatlan kihívások elé állítja az egyházat hitoktatói (katechetikai) és missziói munkájában. S ebben a dilemmában nem valódi megoldás a fiatalság „átnevelésének”, kiművelésének programja. A 22-es csapdája előtt állunk, ha úgy akarjuk fogékonnyá tenni a fiatalokat a bibliai nyelv szépsége iránt (amelyet a régi fordítások csodálatosan jelenítenek meg), hogy közben nem rendelkezünk olyan fordítással, amely egyáltalán szókincsében, nyelvi kifejezőeszközeiben képes megszólítani őket. A nagyobb nyelvek ma már tucatnyi bibliafordítással rendelkeznek. A 16-17. századokban keletkezett „nagy fordítások” a közérthetőségre törekvés jegyében immár sokadik revíziójukat élik át (King James, Luther-fordítás), s egyre világosabbá válik, hogy a revideálás-modernizálás folyamata nem folytatható a végtelenségig anélkül, hogy lassan teljesen elveszítjük az eredeti fordítás jellegzetességeit. 400 év alatt minden nyelv nagy változáson megy át, s ezt a bibliafordítások sem hagyhatják figyelmen kívül. A modern fordítások (New International Version, Good News Bible, Contemporary English Version, New English Bible, Gute Nachricht Bibel, stb.) megszületését az újabb fordítói elméletek megjelenése segítette: míg régen a bibliafordítás alapkövetelménye volt a szó- és formahű fordítás, amely az átadó nyelv sajátosságait igyekezett követni a fordítás folyamatában (formális ekvivalencia), a konkordantivitás segítségével (egy-egy héber vagy görög kifejezést igyekszik mindig ugyanazzal a szóval, kifejezéssel fordítani), addig ma egyre nagyobb szerepet kap az ún. funkcionális vagy dinamikus ekvivalencia, amelynek homlokterében a tartalom azonosságának megőrzése áll, esetleg az eredetitől egészen különböző kife