Új Dunatáj, 2001 (6. évfolyam, 1-4. szám)

2001 / 3. szám - Pecsuk Ottó: "Mindegyik a maga nyelvén hallá őket szólni"

Pécsük Ottó • „Mindegyik a maga nyelvén hallá őket szólni” 49

tóm homokja őrzött meg az utókor számára, s nem tudták, hogy az újszövetségi koiné valójában a kor köznyelve volt, egyfajta külön „vallásos görög nyelvnek” tartották. A koiné görög tudatos használata mögött tehát óriási szerepe volt a közérthetőségre törekvésnek. Ez azóta is minden kor bibliafordításának megszívlelendő tanulsága kell hogy legyen.

Isten igéje mindig megértésre törekszik. A Szentírás fordítói minden időben tudták, hogy szent küldetést, missziót végeznek fordítói munkájukkal. A bibliafordítók archetípusa, Szent Jeromos is tudta ezt, ezért fogalmazott így a Királyok könyvei elé írott nevezetes prológusában: „In tabernaculum Dei offert unusquisque quod potest: alii aurum et argentum et lapides pretiosos, alii byssum et purpuram, coccum offerunt et hyacinthum; nobiscum bene agetur, si obtulerimur pelles et caprarum pilos.” Jeromos Isten színe elé hozott ajándéknak, szent áldozatnak tekinti fordítói munkáját (a „kecskebőrt”), s őutána hasonlóképpen a nagy bibliafordítók, köztük Károli Gáspár is („Egyebek vigyenek aranyat, ezüstöt, drágaköveket, én azt viszem, amit vihetek, tudniillik, magyar nyelven az egész Bibliát.” - Az olvasónak, A Vizsolyi Biblia előszavából). Valahányszor a bibliafordító munkáját végzi, úgy érezheti, hogyjézus missziói parancsát teljesíti („Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet... tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek...” - Mt 28,19.20) azzal, hogy Isten igéjét adja olvasható, megérthető formában olyan emberek kezébe, akiknek erre korábban nem volt lehetőségük. A bibliafordítás folyamatában - módosult formában - tulajdonképpen a címben is felidézett pünkösdi történet elevenedik meg. Az Apostolok Cselekedeteiről írott könyv tanúságtétele szerint a nagy páskaünnep utáni ötvenedik napon sokszínű, soknyelvű sokaság ünnepelte Jeruzsálemben az aratás napját. Jézus ígérete szerint Isten ekkor teljesítette be a jóeli próféciát, s kitöltötte a Szentleiket a jelenlévő sokaságra, amelyből előállt az első keresztyén gyülekezet. Az Európából, Kis-Ázsiából és Afrikából érkezett soknyelvű sokaság ámulva tapasztalta, hogy az apostolok mindnyájuk számára érthető nyelven hirdetik az Isten nagyságos dolgait, az evangéliumot (örömhírt). Csoda volt ez a javából, de nem egyszeri és megismételhetetlen csoda: valahányszor az Isten igéje megszólal egy ember számára a maga anyanyelvén, a csoda megismétlődik, mert Isten Szentlelke újra és újra elvégezheti titokzatos munkáját: hit-forrást fakaszt a hitetlen szív kősziklájából.

így lehetne összefoglalni mindazokat az impulzusokat, amelyek ma is lendületben tartják a bibliafordítás munkáját világszerte. A fentiekből talán érthető, hogy miért volt az egyetemes keresztyén egyháznak és tulajdonképpen minden,