Új Dunatáj, 2001 (6. évfolyam, 1-4. szám)
2001 / 3. szám - Tarjányi Béla: A Biblia fordítása
Tarjányi Béla • A Biblia fordítása 47 Hiszen a Biblia könyvei igen sokrétűek (történelmi, költői, prófétai, apokaliptikus könyvekül, szövegek, értekezések, levelek, tanító elbeszélésekstb.), többségük egészen más kultúrkörben keletkezett (szemita gondolat- és fogalomvilág, kifejezőeszközök). Mindezekről itt nem kívánunk részletesebben szólni, hiszen ezek a feladatok közösek minden műfordításnál. Jelentőségük azonban nem csekély, hiszen a fordítás értékét nagy mértékben meghatározza az, hogy ezekkel a fordítói feladatokkal milyen mértékben sikerül megbirkózni. Említettük, hogy a Szentírás fordítása mindig közügy (egy kisebb-nagyobb vallási közösség ügye), így előfordulhat akár politikai jellegű probléma is a fordítás kapcsán. így például a Német Demokratikus Köztársaságban megjelent fordításban nem szerepelhetett az, hogy „Istenem által ugróm át a falat” (Zsolt 18,30). Sőt, állítólag már a Hetvenes fordítás készítői is tekintettel voltak a politikai nagyságok érzékenységére: A tisztátalan állatok sorában az arnébet (nyúl) szót körülírással adták vissza, a görög lágos (nyúl) szónak mellőzésével, mert a királyi ház törzsalapítója a Lágos nevet viselte (Ptolemaiosz Lagú). A Szentírás fordítása azért is közügy, mert nyelvteremtő ereje van. A most készülő cigány bibliafordítás kapcsán szembesülünk mi is azzal a problémával, ami a bibliafordítások készítése kapcsán visszatérő probléma, hogy a befogadó nyelvnek nincs megfelelő ill. elegendő szókincse ahhoz, hogy mindent könnyedén le lehessen fordítani. A cigányban olyan alapvető szavak hiányoznak például, mint az ország, a nép, a jutalom stb. A fordítónak képzéssel, régi és tájszavak átvételével, végső esetben idegen szavak honosításával kell megoldani az ilyen problémákat. Ezzel valójában új nyelv is születik, új szavak kerülnek használatba, meglévő szavak új tartalommal telnek meg, és a Biblia rendszeres olvasása által közkinccsé válnak. Némi túlzással el lehet mondani: minden népnek az lett (és lesz) a nyelve, amelyre és ahogyan a Szentírást lefordították (Id. a német Luther-Biblia, a magyar Károli és Káldi, az angol King James, stb.). Mert nem volt - és meggyőződésem szerint, nem is lesz - könyv, amelyet annyiszor és annyian olvastak a századok folyamán, és olvasnak ma is, mint a Bibliát.
