Új Dunatáj, 2001 (6. évfolyam, 1-4. szám)
2001 / 3. szám - Tarjányi Béla: A Biblia fordítása
Tartányi Béla • A Biblia fordítása 45 kotmánya, alapvető hittankönyve és életszabálya. Ezért a Szentírás lefordítása mindig közügy, vallási aktus, és mint ilyen, alá van vetve a közösség és a közösség vezetői részéről az értékítéletnek. (így pl. katolikus szentírásfordítás csak a püspöki testület jóváhagyásával jelenhet meg. Más vallási közösségekben másként, de működik a kontroll.) Ez teljességgel érthető, mert a Biblia lefordításának elsődleges célja nem egy jó műfordítás létrehozása, hanem a Biblia (isteni) üzenetének hiteles tolmácsolása a hívő közösség számára az adott nyelven. Mivel a Biblia fordításával más művekhez képest összehasonlíthatatlanul többen foglalkoztak és foglalkoznak, a bibliafordítás elméletének és gyakorlatának igen széleskörű irodalma van. Magyar nyelven jelentős mű e téren Tóth Kálmán Bibliafordítás, Bibliamagyarázás c. műve (Kálvin Kiadó, Budapest, 1994). Ebben is részletesen olvashatunk a bibliafordítás sajátos problémáiról és követelményrendszerérői. Az alábbiakban ismertetjük a bibliafordítások készítésének néhány fontos szempontját: Az alapszöveg - Az avatatlan olvasó azt hiheti, hogy a Biblia eredeti szövege egyszerűen hozzáférhető, csak le kell fordítani. Valójában csak 10. századi (ószövetségi héber) és 4. századi (Ó- és Újszövetség görögül) kéziratos kódexekből ismerjük a szöveget. 1. Az Újszövetség esetében a kéziratok szövege sok helyen különbözik egymástól (ún. szövegváltozatok), tehát meg kell állapítani, hogy melyik volt az eredeti változat (ezt végzi a szövegkritika tudománya). 2. Az Ószövetség héber szövege egységes, mert a 2.-6. században zsidó tanítómesterek egységesítették; a kereszténység indulásakor még itt is voltak eltérések (ezt bizonyítják a kumráni barlangban talált kézirattöredékek a Kr.e.-i 3.-1. századból, valamint a Hetvenes fordítás eltérő szövege). 3. A keresztények az 1.-3. században a Hetvenes fordítás szövegét használták (nem a hébert!), ez a hébertől sok helyen eltér, és a héberhez képes további könyveket, könyvrészieteket tartalmaz. A fordítónak tehát először azt kell eldöntenie, hogy mit fordít le: elfogadja-e az Újszövetség helyreállított szövegét (ún. kritikai kiadás), az Ószövetség esetében a (késői) egységesített héber szöveget veszi-e alapul, vagy a Hetvenes fordítás eltérő és bővebb változatát (amely az első századok keresztényeinek Bibliája volt, a Vulgáta latin fordítás közvetítésével egészen a népnyelvű fordítások megjelenéséig). Ma általában az Újszövetség kritikai kiadását, az ószövetség héber szövegét szokás alapul venni, valamint a Hetvenes fordítás többleteit (a protestánsok bibliáiból ez utóbbiak kimaradnak). A fordítás típusa - Tisztázandó, hogy milyen jellegű fordítást kívánunk készíteni, hiszen a szó szerinti fordítástól a parafrázisig bármi elképzelhető, és a száza
