Új Dunatáj, 2001 (6. évfolyam, 1-4. szám)
2001 / 3. szám - Kristó Nagy István: Janus arcú szimfóniák
36 Út Dunatái • 2001 szeptember közvetlen „népi” jellegét erősítették, úgyannyira, hogy a legmagyarabb versek egyike, a Családi kör közvetlenül Burns hatására jött létre! Sajnos, a külföldi irodalmak hatása egészen a Nyugat megindulásáig elmaradt s ez egész költészetünket visszavetette. Egy-egy olyan preszürrealisztikus népi verstől, mint a Vörös Rébék eltekintve, - amikor már Baudelaire vagy Mallarmé meg a whitmani szabadvers az aktuális, nálunk egészen Adyig a konzervatív tartalom, rím és ritmika az uralkodó. Ám a Nyugat költői legalább a fordítás terén behozzák az elmaradást: Kosztolányi Modern költők vagy Babits Pávatollak című gyűjteménye már kortárs költők műveit is tartalmazza, utóbbi Tóth Árpáddal s a fiatal Szabó Lőrinccel végre lefordítja Baudelaire-t, ámde a mű stílusát kissé szecesszióssá alakítva, - itt indokolt volt Tornai József elszánt szentségtörő újrafordítása. A 20. század elejére a világirodalom főműveit mind lefordították, igencsak gyengén. Bár Kemenes-Kempf Homérosza nem olyan rossz, mint amilyennek tartják, de a Nibelungenlied máig is csak elavult fordításban olvasható - ezzel kijelölve a legfontosabb (áttételesen magyar vonatkozású) világirodalmi remek korszerű megszólaltatásának feladatát. Mert Babits már a tízes években lefordítja Dantét, - ez a szintén „szecessziós” ízű, olykor túlbonyolított fordítás viszont gyengébb, mint a híre, ezért próbálta meg Kardos Tibor új fordításra rávenni Weörest, míg most Baranyi Ferenc veselkedett neki a Pokol fordításának. A két világháború között a prózában is voltak dicséretet érdemlő kiadások; a Révai Klasszikus regény tár-a szinte a naprakész modernségig közvetített. Itt jelent meg az amerikai eredetit eléggé frissen követve Kosztolányi Szent Lajos király hídja fordítása s Lawrence Tollas kígyója., amit túlzó tartózkodás miatt azóta sem adtak ki nálunk: megint egy aktuális kiadói feladat! Az elmaradások behozására a második világháború után kerül sor, főként azért, mert legjobb költőink szinte belemenekülnek a fordításba: így születik meg Szabó Lőrinc hatalmas Örök bardtainkja, Vas István Hét tenger éneke, Weörestől A lélek idézése, nem is szólva olyan óriási teljesítményekről, mint az eddig teljesen ismeretlen sumér-akkád Gilgames Rákos féle remeklése, v agy ]ánosy Elveszett paradicsoma. Devecseri, aki korántsem volt kirekesztett, hiszen a néphadsereg őrnagyi egyenruháját hordta, már előbb befejezte korszerű Homéroszát. Hanem a legnagyobb jelentőségűek a sok szerző fordította antológiák voltak, így a Görög-, Latin-, Francia költők antológiája a Világirodalom klasszikusai-nak zöld kötésű vállalkozásában, vagy azok a remek kis kötetek, melyeket a Móra Kiadó Kormos István szerkesztésében adott közre A világirodalom gyöngyszemei hatal
