Új Dunatáj, 2001 (6. évfolyam, 1-4. szám)

2001 / 3. szám - Géher István: A műfordítás mágiája

Géher István • A műfordítás mágiája

29

Vizsgáljuk meg! Hogy a természet milyen titkokat rejt, s melyik titok milyen természetű: erről szól általában a Hamlet. Vizsgálati anyagként vegyünk belőle egy kitüntetetten mágikus beszéd-szituációt, mely afféle tükör-betétként jeleníti meg (konkretizálja, dramatizálja) a témát. Mi a természetes, mi a titokzatos? Mi sem természetesebb, mint hogy a jelenés - ismételten, a várakozásnak megfelelően, menetrendszerű vagy tükörképi pontossággal - megjelenik. Azaz mi sem természetellenesebb, mint ha a természet - egyre másra - kifordul magából: az ismeretlen törvényű jelenség, mely láttatja és elhallgatja titkát, olyan kimondhatatlanul különös, hogy az elnémító ámulat szóra kényszerül. Hamlet tehát megszólítja az ismeretlent; szövege kettejük között kettős tükör.

Olvassuk angolul:

Angels and ministers of grace defend us!

Be thou a spirit of health or goblin damn’d,

Bring with thee airs from heaven or blasts from hell, Be thy intents wicked or charitable,

Thou com’st in such a questionable shape That I will speak to thee. I’ll call the Hamlet,

King, father, royal Dane. O answer me!

Let me not burst in ignorance, but tell Why thy canoniz’d bones, hearsed in death,

Have burst their cerements, why the sepulchre Wherein we saw thee qutetly inurn’d Hath op’d his panderous and marble jaws To cast thee up again. What may this mean,

That thou, dead corse, again in complete steel Revisits thus the glimpses of the moon,

Making night hideous and we fools of nature

So horridly to shake our disposition

With thoughts beyond the reaches of our souls?

Say why is this? Wherefore? What should we do?

Olvassuk magyarul:

(1.4. 38-57.)

Ó, irgalomnak minden angyali S ti égi szolgák, most őrizzetek!

Légy üdvezült lény - kárhozott manó,