Új Dunatáj, 2001 (6. évfolyam, 1-4. szám)
2001 / 3. szám - Baka István: Ajgi-fordítások
10 Út Dunatát • 2001 szeptember 4 és folytatódik - bár csak úgy - a ragyogás: akárha - már utánunk volna! már a sötétség után! -(hol emberek voltak a fény - ott mindig sötétek voltak a Lélekvesztés alkotói -azóta - nem az ellenállás s jog-érzetünk anyagai vagyunk-e)... -mind jobban felőrölve - minden! elménkben - mint gyökérben: vágy a fény felé! -csak a sebesség éget jeleket 5 csak emlékezetünkben létezik még - a személytelen tér hol a farkas-szorongás: lélekhasogató ragyogással akárha lelkünk volna - ott ... s úgy felgyorsulva hogy már lelkek sincsenek (amott pedig - tarkószaggatóan sírnak a házban! hegyként elhagyott - megnevezett - hazában! vas-jegesen sírnak mind távolabb: napfény-acélosan!...) (1973) BÚCSÚ A LÁNGVIRÁGOKTÓL s akár a nap - nyitott edények voltak minden pillanatban itt is ott is szanaszét messziről porceláncsengés-fehéren: felhők felé nyújtózva - el a földtől! -
