Új Dunatáj, 2001 (6. évfolyam, 1-4. szám)
2001 / 3. szám - Baka István: Ajgi-fordítások
8 Úr Dunatát • 2001 szeptember (és mintha kézzel lökdöstem volna szét mint egy csanakban magamban a felém úszó vérrögöket): felhágni feltörni a magasba a tetőig s a töreken - a szalma-őrledéken át kitörni a - nappalba! - farkasének-fényességbe: szabad lelkünk láthatatlanságába - a térbe! -s az - Éhségbe e határtalan Ragyogásba -mely a Léleknél erősebb s lelket tisztító!... -egyszerre: minden ragyogás - kiluggatott! és a Fagy ver a Rettenet-Fagy csap arcodba nyakrongy alá bundalyukakba: s a lélekmélyi-réses-fénytörésbe! -(hogy sírnak a házban! sírnak - világra sajgón! mind távolabb!... napfény-acélosan!) 2 és tetté lesz és sorssá válik az el-nem múlott és múlhatatlan lét-látás-s emmivélét a sorsom - a semmibe tartva - mégis hogy lássam mind világosabban mind gyorsulóbban a megfeszített fényt a folyón túli malmon (mely mint lehullott csillag távoli s hideg) s hogy magamba szívjam e széttört meteorkőhöz hasonlatos fénynek lényegiségét mindörökre -
