Új Dunatáj, 2000 (5. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 1. szám - Műmelléklet: Szávai Géza: Székely Jeruzsálem - Tudósportrék: Szakály Ferenc
Tudósportré ■ Szakály Ferenc 85 Ma már ott tartunk, hogy talán a világ legnagyobb taglétszámú történelmi társulata azért tud létezni, mert a Történettudományi Intézet egyfajta adminisztratív pénzügyi hátteret tud biztosítani. A vegyesbizottságok azért haldokolnak, mert ha van egy agilis elnök, akinek van titkárnője, s ezt ki tudja fizettetni az egyetemével, intézetével, akkor a dolog valahogyan még megy. De onnan már - miután én vagyok a második osztály nemzetközi kapcsolatokért felelős alelnöke - onnan már kicsit nehéz, hogy 300 000 Ft-os keretből mondjuk 10 embert utaztassak akár Zágrábig. Vagy ha idejönnek a horvátok és nem mindenkit tudunk elhelyezni az akadémiai vendégházakba, s szállodát kellene foglalni, az már nem nagyon megy. Ameddig a bizottságok működtek, addig mindig előkerültek a torzításkérdések, főleg a tankönyvekkel rágódtunk sokat, sajnos abszolút nem sok eredménnyel. Itt egy egészen sajátos effektussal nem számol a racionálisan gondolkodó ember: a szomszéd országoknak, amelyek lényegében Magyarország roncsain jöttek létre, a sebeit csak az idő gyógyíthatja be. Úgy néz ki, hogy az idő most jött el. Érdekes módon ennek a kuszaságnak az idején, amit piacgazdaságnak hívnak, mintha most jött volna el a pillanat, amikor ezek oldódni fognak. Az hallatlan lelki hátrány, hogy ebben a térségben semelyik országnak nem volt folyamatos államisága, beleértve Lengyelországot is, csak Magyarországnak. Ezek a népek, amelyeknek mindenük a nacionalizmus, e kis népek mibe kapaszkodjanak? Mit látnak ők: ott ülnek középen 10 millióan a magyarok a jóban. Itt a közlekedési csomópont. Nevetséges, hogy Pozsonyból Kassába nem lehet eljutni, csak ha az ember körbejárja az egész hegyvidéket, vagy Temesvárra csak Budapesten keresztül lehet közlekedni. Nem csodálom, hogy fáj nekik. Erre, ha rossz kedvem van, és nagyon sokat bántanak a magyarságomban, akkor dühösen azt szoktam mondani, ez a cselédeffektus. Ismered a mondást: csak a cselédnek van joga megsértődni. Nekünk azért nincs jogunk megsértődni, mert végül is olyanunk van, amit joggal irigyelnek. Az más kérdés, hogy mindent meg kell tenni a kézfogásért. A vegyesbizottságok mindent megtettek, csak ezek a találkozók mindig olyan monarchiás hangulatúak. Megegyezünk, egymás keblére borulunk, énekelünk együtt és utána nem történik a világon semmi. Ezek az emberek tagjai egy társadalomnak, amely életelixírként igényli a nacionalizmust (lásd Románia), ezeket a dolgokat csak az idő gyógyíthatja, s most itt az idő. Mi nem mondjuk, hogy most, vagy soha, mert ha valaki ezen rajtaveszthet, az nem mi leszünk. Nekünk nagyon rossz lesz az Európai Unió, nagyon sokat fogunk ráfizetni a NATO-ra, de benne leszünk, s ezt azok fogják megfizetni, akik nem lesznek benne. A románoknak már beígértek 10 év hendikepet, ez azt jelenti: állj sorba, ki tudja meddig. Még Milosevics is a szeme
