Új Dunatáj, 2000 (5. évfolyam, 1-4. szám)

2000 / 1. szám - Műmelléklet: Szávai Géza: Székely Jeruzsálem - Tudósportrék: Szakály Ferenc

86

Úr Dunatát • 2000 március

sarkából állandóan Magyarországra pislog, mert végül is ha végiggondolod a történéseket, Koszovó előbb-utóbb leválik, abban a pillanatban viszi magával Montenegrót, marad egy szem „kedvenc” nemzetiség: a vajdasági magyarok, akik a 90- es évek előtt csodásán éltek. Voltak maradványai a magánbirtoklásnak, pl. egy barátomnak saját Duna-része volt. Milosevicsnek és az utódjának sem igen van más lehetősége Európa felé. A magyar politika nagyon helyesen nyitott Horvátország és Szlovénia irányába, akiknek szintén nincs más útjuk.

Ú.D. — Hogyan látod a történettudománynak a mai helyzetét és jövőjét Magyarországon?

Sz. E: Nyilvánvalóan az a megkülönböztetetten kedvező helyzet, amiben leledztünk, ami valamiféle főtudománnyá tette, meg fog szűnni, s így helyes. Nem a saját szakmám ellen beszélek, csak őszinte vagyok.

Ú.D. — Ideológiai szempontok miatt volt főtudományi

Sz. F.: Nem, a történettudomány a mozdulatlan korszakoknak a levegőjét szereti. Nem véletlen, hogy a dualizmus korában alapozódott, és bár a két világháború közti idő nem volt mozdulatlan, akkor erősödött még tovább, mert akkor viszont elsődleges nemzeti identitás-kérdés volt. A kádárizmus is hasonló, amikor a történelem egyáltalán nem robban: arról veszekszik Perjés, Nemeskürty meg Szakály, hogy át kellett volna engedni a törököt Magyarországon, vagy nem. Ez azért mégsem olyan kardinális kérdés, mint hogy 300, vagy 3 tagja volt-e a kommunista pártnak, mert a rendszer legitimációja volt az igazán érdekes. Vagy jobb, ha a török birodalmat szidják, mint ha a Szovjetunióval foglalkoznak. A mai helyzetet meg kell érteni, és ki kell tudni használni. Nekem ez életem egy része. Amikor beléptem a történettudományba, akkor alig jelentek meg könyvek. 1961-ben, mikor érettségiztem, akkor megjelent évente 5-8 könyv, amit a vezető marxista történészek írtak a „Lenin mit uns” szellemében. Most éppen, amikor leszerelek a szakmából, rengeteg megrendelés van, sőt a millennium kapcsán az a veszély állt elő, hogy szélhámosok működési területe lett a történettudomány is, mert jó biznisz. A felgyorsult társadalomban tehát nem vezető tudomány a történettudomány, de jó biznisz, s akadnak, akiknek mindegy, hogy tudományt árulnak, vagy krumplit. Most nagyon veszélyes helyzetben vagyunk, mert a hivatásos történettudomány nem olyan mozgékony, mint ezek. Mert nekünk nem mindegy, ha szenet is árulunk, hogy milyen minőségű szenet árusítunk, s így nagyon nehezen tudjuk fel-