Új Dunatáj, 2000 (5. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 1. szám - Műmelléklet: Szávai Géza: Székely Jeruzsálem - Tudósportrék: Szakály Ferenc
Tudósportré • Szakály Ferenc 79 hogy nem volt szimpatikus, mert a reformációra mint jelenségre, amivel lehet valamit kezdeni, a nagyurak figyeltek fel. Van valós vallási indíték, a katolikus egyház visszásságaiból való kiábrándultság a földesuraknál, de erősen fel kell tételeznünk, hogy nagyon nagy szerepet játszott ebben, hogy a szétesett egyházi testületek vagyonára rá lehetett tenyerelni. Éppen most foglalkoztam a zalavári apátság kérdésével, ami állandó vita tárgya volt Nádasdi Tamás és mások között, mert Nádasdi megkaparintotta és nem akarta kiengedni a kezéből. Márpedig mások is szerettek volna részesülni belőle. Nyilván volt benne ilyen aspektus is, de volt benne egy kétségtelen, tényleges érdeklődés. Perényi Péter, aki politikai antitalentum volt, de a bécsújhelyi börtönben hosszú verseket írt protestáns szellemben, tehát volt belső indíttatás is. Az urakkal szemben a magyar parasztság a szeme sarkából rettenetes gyanakvással figyelte a dolgot. Ú.D. — Mindez úri huncutságnak tűnt? Sz. F.: Nem értették, nem is volt könnyű érteni, mert jöttek mindenféle ifjonucok, felálltak a szószékre és elkezdték mondani, hogy tulajdonképpen egyrészt úgy van, de mégse úgy van, mert a Bibliában, ha a görög szöveget veszed elő, kiderül, hogy a latin szöveg nem jó, s az egész érinti a Szentháromságot stb. A viták még a kutatók számára sem mindig érthetőek. Maga a reformáció szőrszálhasogató filológiai munka volt. Okos emberek rettenetes unalmas összevetéseket csináltak a Bibliák között, és abból azt olvasták ki, hogy az, ahogy a katolikus egyház értelmezte, az úgy nem jó, másként kell értelmezni. Semmi különös célt nem tűztek ki, úgy gondolták, hogy ettől az egyház meg fog javulni. A katolikus egyház már 1500 éve gyakorolta ezt, nem volt olyan egyszerű kérdés. Az 1545-ös tridenti zsinat is úgy indult, hogy oda meghívják a protestánsokat is, újraolvassák a Bibliát ezredszer, különféle nyelveken egyeztetnek, vitatkoznak. Szerencsére a protestánsok nem mentek el, mert feltehetőleg arra a sorsra jutottak volna, mint Húsz János. Ú.D. — De hát egymás között sem tudtak megegyezni! Sz. F.: Nem tudtak megegyezni, így inkább azzal foglalkoztak, hogy egymást püföljék. A parasztságnak, amely józan, számító néposztálynak minősült mindig, idő kellett, míg megemésztette, miről is van szó. Viszont mikor rájöttek, villámgyorsan úgy döntöttek, hogy protestánsok lesznek. Ez Magyarországon általában reformátust jelentett, mert akkor a fejlődés már túlfutott az evangélikuson, ma
