Új Dunatáj, 2000 (5. évfolyam, 1-4. szám)

2000 / 1. szám - Heilmann József: "Csillag a magyarországi német irodalom egén"

Heilmann Tózsef • „Csillag a magyarországi.,.’

45

mánykötetéből vett mondatokkal szólva - ennek a századnak az elején „előre jelzi és megszólaltatja a napjainkban immár általánossá váló életérzéseket és meggyőződéseket:

— a transcendencia-vesztést, mint felszabadulást és evilági aktivizáló erőt, de egyúttal mint létbizonytalanságot és végső értelmetlenséget kiváltó és felmutató okot is,

— az új transcendencia keresésének vágyát, izgalmát és buzgalmát,

— az álabszolutumok és hamis transcendenciák vonzó varázsát, lebilincselő hatalmát, csődbe juttató csalását,

— az igazi transcendencia feltétlen szükségletét az ember számára, aki a Földön egyedül áll kapcsolatban a végtelennel, de önmaga nem végtelen (...),

— az igazi transcendencia megtalálását

— világméretben: ez a krisztusi másokért élés történelmi helyzetnek és haladásnak megfelelő magatartás- és cselekvés-formája, a Bonhoeffer-i „evilági transcendencia” (...)

— és személyes átélésben: ez a „mindenek túlján” lévő élet számára mindenen túlról mégis megérkező legvégső harmónia és értelem (...), a megtartó Ige, a személyes Végtelen izgalma.” (1)

Ady „Hiszek hitetlenül Istenben, /Mert hinni akarok, / Mert sohse volt ügy rászorulva / Sem élő, sem halott” jól ismert sorainak „egzisztenciálisan átélt bizonyossága” vagy az ugyancsak kifejező értékű másik Ady-sornak, a „Te vagy ma a legvalóbb Nem-Vagy ’’(Szeress engem Istenem) sajátosan megfogalmazott Isten-szükséglete akaratlanul is eszembe jut, amikor a Valéria Koch következő vallomásos sorait olvasom - adysan szólva - „hiteles hitetlen hitéről”:

Wer bist Du?

Bist Du Buddha?

Bist Du Jahwe?

Bist Du Allah?

Bist Du Jesus?

Bist Du Weltgeist?

Bist Du Wille?

Bist Du einer?

Bist Du alles?

Nichts wei ich von Dir nur da Du mir fehlst.