Új Dunatáj, 2000 (5. évfolyam, 1-4. szám)

2000 / 1. szám - Heilmann József: "Csillag a magyarországi német irodalom egén"

46

Úr Dunatáí • 2000 március

A vers az istenkereső századvégi ember vallomása. A világvallásokat jól ismerő filozófus-költőnő egzisztenciálisan nélkülözhetetlen hitszükségletét és egyben áttételesen - az ismétlődéses fokozás stílushatását jól kihasználva - a modern ember transzcendenciakeresését kiáltja világgá. E vers továbbgondolásaként Isten szeretetéről, ugyanakkor a teremtett világ kettős arculatáról, felemásságáról vall az alábbi háromsorosban:

Herr

ich liebe Dich

mit allen Konsequenzen

Deiner Schöpfung

Az emberi világ bajairól, a bűn világot beszennyező voltáról, az emberről, Vörösmarty szavaival jellemezve „ez őrült sárról” szóló és nem egy helyütt a keserű fájdalomtól, esetenként a cinizmustól sem mentes írások (Üzenet, E-mailen szól az Úr, Rendhagyó vers karácsonyra, Erőszakos élet, De profundus, stb.) mellett meg kell említeni azokat is, amelyekben az erkölcsös élet, a jócselekedetek éltető erejéről tesz hitet (A pokol itt van benned, Nagyböjti biztatás, Maxima culpa), illetve melyekben a teljes és értelmes élet lehetőségeivel, a szabadság és függetlenség kérdéseivel foglalkozik az egyéni és kösségi lét szintjén (Ennyi, Grenzen der Toleranz, Permanenz, Stammbaum, Satzanalyse, Meinen eigenen Irrweg, Mein Jahrgang, Phantom der Freiheit).

A transzcendenciavesztés és -keresés, a minél teljesebb emberi lét utáni vágy és megvalósíthatóságának szubjektív vagy éppen objektív korlátái közepette megkerülhetetlen kérdés az elmúlással, a halállal való foglalkozás. Ez a motívum a kezdetektől jelen van költészetében. A több mint tucatnyi ilyen témájú magyar, illetve német nyelvű verse közül hármat emelnék ki. Dekadenciára hajló habitusa nyilvánul meg az 1976-ban íródott kétsorosban, melynek címe Geburtstag. A vers pusztán ennyi: „Nicht nur Du wächst /auch der Tod in dir” A vers puritánsága, szűkszavúsága sokatmondó: nem a közhelyszerű igazság a meglepő ebben a kijelentésben, hisz valóban az évek múlásával egyre közelebb kerülünk a halálhoz, hanem a fiatal kor és az alkalom, a 27. születésnaphoz kapcsolódás teszi a ténymegállapítást belsőleg megélt, fájdalmas igazsággá. A második említésre kiválasztott vers, az édesapa emlékének szentelt 1981-ben keletkezett Elegie világát a kettősség jellemzi: a családtag elvesztése miatt érzett személyes fájdalom és a halál titkát kutató, az elmúlás egyetemes törvényszerűségét megérteni akaró emberi elme kíván-