Új Dunatáj, 2000 (5. évfolyam, 1-4. szám)

2000 / 1. szám - Heilmann József: "Csillag a magyarországi német irodalom egén"

38

Ú; Dunatát • 2000 március

történelmi személyiségek a szerzőnővel azonos születésnapjára történik tudatos rájátszás.)

A népélet kitűnő ismeretére vall a belső monológot követő narratív epizód: a hazaúton a kőkereszt mellett elhaladó és keresztet vető, gyermekének világra hozatalára készülő fiatalasszony imádságában az utolsó óráért könyörög. Azt hiszem, meg kell külön említenem azt az írói bravúrt, mellyel ebben a jelenetben Valéria Koch az élet teljességét érzékeltetendő, életünk kezdő- és végpontját elszakíthatatlan egységben láttatja. A szülésre készülő parasztasszony imádságos formulájában - „Jesus, gekreuzigter, auferstandener, steh mir bei, wenn meine Stunde kommt” (Jézus, Te megfeszített és feltámadott, segíts, ha eljön az órám) - egyrészt kifejezésre jut a halandóság tudata, de mögöttes tartalma a közeledő szülésre is utalhat. És másnap reggel, tehát április 22-én megszületett lánya, s nyolc nappal a világrajövetel után már szerepet is kaphatna az újszülött e világban. A május 1- jei felvonuláson a jobb élet szimbólumaként főszereplő lehetett volna, de a család erre a napra tervezte keresztelőjét. így a templomból hazafelé a frissen megkeresztelt útja a szónoki pulpitus előtt vezetett el. 1949-t írunk, amikor a faluközösség életében a hagyományos keresztény szokások között már tervszerűen megjelennek az újkeletű „ünnepek”. Egy értékrendjében változó, átalakuló világba érkezett az újszülött, a történet tulajdonképpeni főszereplője. Ezt az átmenetiséget érzékelteti csattanószerűen a befejezés. „A szép fiatal asszony az anyám volt. Elsőszülött gyermeke, akinek megadatott a szerencse, hogy Immanuel Kanttal és Vlagyimir Iljics Leninnel egy napon ünnepli születésnapját, én vagyok: Koch Valéria.” A két ellentétes világnézetű történelmi személyiség nevének együttemlegetése az övével nem ok és cél nélkül történik. A születésnapok e véletlenszerű egybeesésében a költői képzelet ügyesen fedezi fel az ironikus játékra kínálkozó lehetőséget, és a három név együtt szerepeltetésének többletjelentését joggal használja ki a szerző, hisz e két történelmi személyiség meghatározó tényezővé vált későbbi életében. A Leninre történő utalással talán arra játszik rá az elbeszélő az egyéntől független történelmi determinizmus jegyében, hogy életének meghatározó része a szocializmus időszakára esett, arra a korra, amelynek deklarált ideológiája a marxizmus-leninizmus volt. Kant viszont - ellenpólusként - a német klasszikus filozófia óriásaként az idealizmus képviselője, akivel a filozófus költőnő, a Heidegger-kutató bizonyára szellemi rokonságot is érzett.

Koch Valéria költészetének szerteágazó, sokrétű motívumvilága koncentrikusan bővülő körök mentén gazdagodik és mélyül. írásainak egyik, talán mindvégig jelen lévő élménye és törekvése a múlandó emberi létben és nevezetesen a köl-