Új Dunatáj, 2000 (5. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 1. szám - Heilmann József: "Csillag a magyarországi német irodalom egén"
Heilmann József • „Csillag a magyarországi...” 37 mától kapta örökül költőnőnk „a nagy ajándékot” - ő nevezi így a poétái lelkületet és a német nyelv ismeretét az Oskar Metzlerrel, a pécsi tanárképző főiskola NDK- lektorával folytatott Beszélgetések ben (Gespräche mit ungarndeutschen Schriftstellern, Tankönyvkiadó, Bp., 1985.). Ebben az interjúban 30 évesen így vall predesztináltságáról: „írnom kell, különben valami történne..., legbensőbb érzéseimet és gondolataimat valahogy ki kell fejeznem, nem tudom azokat egyszerűen magamban tartani, és örülök is egyben annak, ha nemcsak magamat, mondjuk így, írom ki, hanem másoknak is tudok valamit mondani. Nem tudom, hogy mennyiben sikerül ez nekem, de mindig nagyon boldog vagyok, ha azt érzem, hogy visszhangja van és másoknak is mond valamit. Hogy valami emberit, általánosat tudok mondani, talán azt igazolja, hogy írnom kell.” Az örökül kapott talentum és a tudatosan vállalt költősors iránt Koch Valéria 30 éves pályafutása során feltétlen bizalommal és hűséggel volt. De nemcsak édesapjának és nagyanyáinak állít műveiben emléket, hanem emberi közelségbe hozza édesanyjának alakját is. A Meiner Mutter Lobgesang (Anyám dicsérő éneke), a Mutter auf Bildern (Anya képeken) arról a bensőséges anya iránti kapcsolatról vallanak, amely megjelenik abban az életrajzi elemekkel átszőtt emlékezésben is, melyben az édesanya őszinte szeretete mellett megcsillan a költői elme öniróniától sem mentes játékos kedve is, hisz a születése napjára keres és talál a puszta véletlenen túlmutató, mélyebb, társadalmi-filozófiai összefüggésekbe ágyazott magyarázatot. Ennek az 1987-ben keletkezett, a saját születését 38 év távlatából felidéző prózai írásának már címében is kifejezésre jut némi irónia: Denkwürdige Tage im privaten Frühling, azaz A privat tavasz emlékezetes napjai. A költőnő prózai írásaira jellemző módon a kiindulópont ebben az esetben is egy életképrészlet. Kirajzolódik előttünk egy a mezei munkából alkonyaikor hazatérő fiatalasszony alakja, aki egyik kezében kosarat és kapát visz, másik keze pedig testének édes terhén nyugszik, s hazatérőben saját gondolataiba mélyed. A fiatalaszszony idézőjelbe foglalt belső monológja gondolati játék: az április 21-ére „kiírt” anya gyermekét, azaz költőnőnket hála Istennek nem egy nappal korábban, nem 20-án szülte meg. „A Hitler született április 20-án, egy gonosz ember, tudod! Szándékosan tartottalak vissza. Sikerrel.” - magyarázgatja egyes szám első személyben méhe gyümölcsének. Egy magyarországi német származású egyszerű falusi asszony mond ítéletet a csak néhány éve befejeződött nácizmusról és annak vezéréről. (Nem valószínű, hogy „a szép fiatal asszony” ismerte a Führer születésnapját, inkább az iskolázott ember, az írónő adja ezt az adatot - nem titkolt szándékkal - a parasztasszony szájába, akárcsak az írás utolsó mondatában, amelyben
