Új Dunatáj, 2000 (5. évfolyam, 1-4. szám)

2000 / 4. szám - V. Gilbert Edit: Szofja és Ruszlán

désből a derű és az önirónia melegébe, illetve magasába emelkedő nagy művet, a Jónás könyvét. A nagy kérdésfeltevések kora és ideje ez - a külvilágra és az egyéni sorsra vonatkozóan egyaránt.

A vers szövegének értelmező-elemző megközelítése előtt szükséges röviden azt is áttekinteni, hogyan hatottak Babits bizonyos szellemtörténeti tanulmányai, olvasmányai élményvilágára, költészetére, illetve a fentiekből következő egyes teológiai értelmezésekre is utalni kell, vállalva a laikus szemléletből adódó esetleges felületesség kockázatát.

Noha a köztudat Babits Mihályt vallásos, ezen belül is katolikus költőként tartja számon, kereszténysége, pontosabban ennek a költészetében nyomon követhető megnyilvánulásai felvetnek néhány kérdést. Egyáltalán: abból kell kiindulnunk, hogy a 20. században már nem lehet középkori módon hinni; a felvilágosodás, a szabadgondolkodás, a természettudományok fejlődése alapvetően átalakította a mégoly vallásos környezetből induló emberek gondolkodásmódját is; egyre gyakoribbá vált az az irodalomban a kételkedés megfogalmazásának, a kérdések felvetésének korábban illetlennek vagy botrányosnak, még korábban akár életveszélyesnek bizonyuló vállalkozása.

A gyermek Babitsot egy szabadelvű apa, a hagyományos módon, buzgó kegyességgel vallásos édesanya és nagynéni (a Nenne), valamint a pécsi ciszterciták nevelték, a bölcsész ifjút azonban szellemi útkeresése - egyelőre - egyre távolabbra hajtja a vallás adta válaszoktól. Hogy azután a továbbiakban olvasmányai, tapasztalatai, szemléletének változása hogyan alakítja, befolyásolja kereszténységilletve katolicizmus-felfogását, az külön tanulmányt érdemelne, ahogy erre Reisinger János is utal kitűnő tanulmányában.1 A jelen vers elemzése szempontjából mindenekelőtt a szabad akarat és az eleve elrendelés kérdésével kapcsolatos, a költő írásaiban nyomon követhető megfontolások az érdekesek, illetve az, hogy ezt a problémát s annak a versbeli feloldását a mű mai befogadója is tisztán lássa.

Szabad akarat és predestináció. Augustinus, Kálvin és a Szentírás

Az akarat fogalmáról, a világ fenntartásában játszott szerepéről az antik klasszikusoktól kezdve a modern bölcselőkön (főleg Nietzschén, Schopenhaueren) át a kortárs Bergsonig követhető első nekirugaszkodásra a költő vívódása a gondolattal. A schopenhaueri „vak akarat” fenyegetésének víziója után Bergsonban egyszerre lát filozófiai és művészi értelemben felszabadítót. „Bergson nyomán rájön, hogy ha a lelki jelenségek az idő folyamatossága és visszafordíthatatlansága miatt nem ismétlődnek (minden pillanatban mások vagyunk, másképpen látunk, érzé-4