Új Dunatáj, 2000 (5. évfolyam, 1-4. szám)

2000 / 4. szám - V. Gilbert Edit: Szofja és Ruszlán

s mint szélcibált bogáncs amelyen 30 a szivárvány lába pihen,

illattal telük: úgy betelljen sóvárgással bogáncs-szivem.

Nem hiszek az Elrendelésben, mert szabad vagyok: oly szabad,

35 mint a bolond bogáncs a szélben

vagy vad bozót között a vad.

„Vezessen Hozzád a szabadság!” így kérem olykor aki vár, mert nem annak kell az imádság,

40 ki Istent megtalálta már.

A valóban fontos kérdések és a valóban nagy dilemmák mindig végtelenül egyszerűen megfogalmazhatóak. Például így: „miért nő a fű, hogyha majd leszárad? / miért szárad le, hogyha újra nő?” Vagy így: „...szörnyűséges, lehetetlen, hogy senkié vagy emberé az Élet, az Élet, az Élet”. Babitsnak és Adynak a 20. század elején megfogalmazott tűnődése ugyanúgy a 21. század emberéé is, mint ahogy évezredekkel ezelőtt sem hagyta nyugodni a kereső elméket, míg azok egész filozófiai rendszert vagy dogmatikát nem építettek rá. Korunk - s ezen most a 20. századot értjük - a transzcendenciavesztés kora, amelyben az istentagadástól a tudomány és a technika istenítésén át a nagy vallási rendszerekből szerteguruló egyegy tan, olykor egy-egy mondat nyomán burjánzásnak indult szekták, misztikus vagy annak vélt jelenségek magyarázatára szerveződött közösségek mind-mind kijelentenek, holott a nekünk kimért „arasznyi lét”-be és az általunk ismert dimenziókba voltaképp csak kérdések férnek bele. Pontos, jól megfogalmazott kérdések, amelyek nyomán a tudásra éhes elme és a hitre vágyó lélek elindulhat keresni. A 20. század leghitelesebb „istenes” versei nem zsoltárok és himnuszok, hanem káromló, tagadó és kereső versek. A legutóbbiak közül való Az elbocsátott vad c. Babits-vers.

1937-ben, amikor az Atheneumnál a költő életműkiadásának első kötete, Oszszes versei megjelenik - ebben látott napvilágot a tizennyolc „újabb vers”, köztük Az elbocsátott vad-y Európa már (újra) a vesztébe rohan, „Lámpás, szép fejek sután megszédülnek” most is, ahogy azt az első 20. századi világégés idején Ady megfogalmazta. Babits betegsége súlyosbodik, a daganatot mint a gégeszűkület okát tavasszal már diagnosztizálták; az év végén kezdi el írni a testi-lelki gyötrő3