Új Dunatáj, 2000 (5. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 1. szám - Kovács Sándor Iván: Költő a mohácsi csatatéren
32 Út PUNATÁr • 2000 MÁRCIUS törvényes örököse” folyamodni fog jussáért őfelségénél. Mit kapott meg Listius III. János - Zrínyinek Vitnyédy és Guzich kapitány melletti bizalmasa - a lefejezett Listius vagyonából: nem tudható. De az bizonyos, hogy a Bibliotheca Zriniana 1662 és 1664 között mintegy száz kötettel gyarapodott a Listius család Zrínyivel rokon ága tagjainak jóvoltából. Hogy ezek között a vérpadra került Listiustól származó kötet is lenne, annak nincs bejegyzéses nyoma. (A Zrínyi-könyvtárnak ez a gyarapodása mindenesetre Listius bécsújhelyi lefejezése, 1662. április 11. után ment végbe.) A bűnöző Listius természetesen nem azonos a költővel, aki korántsem volt tehetségtelen. Babits stilizációja egyszersmind elismerése ennek. Listius költő, kiváló részletei vannak, de mechanizált költő: inkább összeszereli eposzát (terjedelme 4206 sor) és zsúfolt, elnyújtott verseit, semmint komponálja. Bán Imre így jellemzi : a Magyar Mars „lazán fűzött, sőt széteső alkotás [...]. Az I. rész bevezető 67 versszaka például a következő tárgyakat érinti: a jó hír dicsérete, a római diadalmenet, híres hősök, ismét a hírnév, a régi magyar hadi dicsőség, a hét múzsa (11 versszakban!), a költő lantja. Csak ezután tér a tárgyra, amelyet egyébként Zrínyit utánozva, isten büntető haragjának és Szulimán dühének elbeszélésével indít. Az egész III. rész (99 versszakban) Magyarország és Erdély leírását adja. A IV. rész Ovidius-utánzattal kezdődik a világ négy korszakáról, majd a költő minden átmenet nélkül tér Szulimán szávai átkelésének festésére. A VIII., IX., XII. részt hosszú elmélkedés vezeti be (összesen 123 versszakban!), magáról az igazi tárgyról, az ütközetről, a XI. rész szól, s ez mindössze 108 versszakot tesz ki.” Feltűnő kompozíciós hiba, hogy II. Lajos vitézeinek égi megdicsőülésére például előbb kerül sor a XII. énekben (24-53), mint a király halálának leírására (63-69). Mindez jó technikával előadva olvasmányos, de inkább csak szórakoztató, semmint fenséges vagy megrendítő. Bán Imre joggal látja abban is Zrínyi hatását, hogy Listius „terjedelmes epikus műve mellé lírai költeményeit is hozzácsatolta”. Az viszont már vitatható, hogy „Szerelmi verseket természetellenes hajlamai miatt nem írhatván...” Ettől még írhatott volna, de Listius egyszerűen nem vesz tudomást a másik nemről. Nemigen van még barokk eposz a világirodalomban a Magyar Marson kívül, amelyben női szereplő ne lépne fel. Zrínyi-követés a 360 sorra nyújtott lírai vers, A szerencsének állhatatlanságáról is. Nem igazi szerencsedal azonban, mint a mintájául vett nyolc versszaknyi Zrínyi-hely (III, 32-39), hanem négytételes barokk évszakverssé tágul. Listius tehát érti és jól olvassa Zrínyit: meglátja benne az Évszakok-témát, amit aztán a maga
