Új Dunatáj, 2000 (5. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 1. szám - Kovács Sándor Iván: Költő a mohácsi csatatéren
Kovács Sándor Iván • Költő a mohácsi csatatéren 33 szerencse-elmélkedése didaxisához képest szerencsére költő módjára munkál meg. Amikor Esterházy Pál Listius szóban forgó versét szemelte ki imitációra, úgyannyira visszaállította az évszak-dominanciát, hogy négy különálló versre szerelte szét (Az esztendőnek négy részérőlvalóének). Mi a Kikelet-tétel és a szerencse-felfogás szakaszaiból állítottuk össze szöveggyűjtemény-szemelvényünket*. De A szerencsének állhatatlanságáról kilencven szakasza még semmi! Tekintsük meg az úgynevezett király-epigrammák csüggesztő, automatikus sereglését (Zsámboky nyomán, ám a hangütéssel itt is Zrínyit imitálva): ötvenhét van belőlük! Zrínyi ötvennel írt kevesebbet, összesen 32 sorban, és inkább csonkán hagyta epigrammái sorozatát, semhogy el kelljen jutnia II. Lajosig (akiről szegényről Listius nem átallja lehúzni még az „epigramma-bőrt” is). Zrínyit követő helyei közül ragadjunk ki csak egyet. A Szigeti veszedelem Delimánját visszadatálja Szigetvár alól Mohácshoz; talán csak a kínálkozó rím miatt (VIII, 9): Isten be nagy felleg, áll égen csak veszteg, nyilván sárkány van benne! Sárkány, de Szulimán, vele van Delimán, mérgét neveli benne! Szegény magyar nemzet, majd fog veled kezet, fogd fegyvered ellene! A Boldogsdgos Szűz Máriához, Magyarország patrónájához az „epigrammák” unalmához képest változatosabb, A nemes Magyarország címeréhez kifejezetten tömör. A Listius-művek kritikai kiadásába Varga Imre beleiktatta még - helyesen - Listius máshol fennmaradt hat versét is a hunok vezéreiről. „A hat hun vezér elógiumából Listius” azonban „csak az Attiláról szólót vette fel nyomtatásban megjelent kötetébe”. Itt is valami zavar van: Attilával kezdődnek a Listius-királyepigrammák (mint Zrínyinél), de nem Budával folytatódnak; Buda kéziratban marad. Azért talán, mert Listius Attila-ellenes és Buda-párti? Nem merte volna vállalni Zrínyivel szemben a fordított megítélést? A kritikai kiadásból egyvalami sajnálatosan hiányzik: a Lajstrom, mely ez könyvben levő legnevezetesb dolgoknak feltalálására igazít. A mutató nemcsak felkelti az érdeklődést az érdekes részletek iránt, de művelődéstörténetileg is értékes öszszeállítás. * Szöveggyűjtemény a régi magyar irodalomból, II, Barokk és késő-barokk rokokó, Osiris Kiadó (Egyetemi Tankönyvek), sajtó alatt.
