Új Dunatáj, 2000 (5. évfolyam, 1-4. szám)

2000 / 4. szám - V. Gilbert Edit: Szofja és Ruszlán

76

Úl PuNATÁr • 2000 DECEMBER

Az épített helyszín sem közömbös; személyfüggően viselkedik. E regény is része az úgynevezett péteruári irodalomnak; annak egyik utolsó, sajátos leágazása.6 Péterváron - Leningrádban - vagyunk, a (megváltozott) név(nek is) minden konzekvenciájával. Az orosz történelemnek és kultúrának ebben az alapjaiban ambivalens városában tovább tarol a pétervári démon, Pétervár szépséges-nyomasztó kellékeiből immár csak a börtönök és az ügyészségek topográfiáját hagyva meg. A főhősnő atyai neve Pétertől származik, ez utal a nagy orosz profán teremtőtől, Nagy Péter cártól való függésre, a keresztnevet viszont már az orosz bölcseletből jól ismert Szofia-elv adja. Emellé az oroszoknál határozottan nőinek képzelt világlélek-, isteni bölcsesség-princípium mellé társul tehát az atyai név Pétertől valósága. De nemcsak a címadó szereplő nevének van jelentősége. A névmágia, szóvarázs más helyeken is érvényesül. A fel nem ismert női becenév például („Nata”; fiának titkos szerelme) Sz. P. tudatában végig nem válik azonossá barátnőjének, a fiúk letartóztatása után Sz. P. egyedüli támaszának, Natasának a nevével. Amikor unokáról álmodozik, nem attól a bizonyos Natától, inkább valamilyen... Ludmillától születendő gyermek képe merül fel előtte. „Rá fogja beszélni Kolját, hogy ha fiú lesz, nevezzék Vladlennek, - nagyon szép név, ha pedig visszafelé olvassák, Lenin lesz belőle.” A szóhasználat, az idegen szó varázserejébe vetett hit mint egyetlen vigasz, lehetőség, kiút jelenik meg gondolataiban elalvás előtt a következő szóra gondolva: „alibi” (kiem. L. Cs.). Ez kell Koljának, suhan átfejében, ez mentheti még meg!

Az eredeti cím tehát mélyen jelentéses, tartalmas; az anyára, a fiával, a fiáért szenvedő orosz asszonyra irányítja a figyelmet, ellentétben a némileg dezorientáló magyar címmel, melynek mentségére viszont az szolgálhat, hogy magában viseli a megcimkézettségk.s a sor szemantikai jegyeit, amelyek szintén központi kategóriák a műben.

Az anyatopos.z e regénybeli sajátságait egy (úgy vélem, kevéssé erőltetett) ellentéses párhuzamosság fedheti fel. M. Nagy Miklós utal rá a magyar kiadás utószavában, hogy a szerző édesapját, az ismert írót, Kornyej Csukovszkijt korában „anti-Gorkijként” is emlegették.7 Nem lehet véletlen az olvasó reakciója: a kezünkben tartott kisregény felfogható úgy, mint egy sajátos ellen-Anya. A szovjetorosz asszony alakjának kibontása ugyanis itt korántsem a meggyőződés kiépülésének irányában halad. Míg Pelageja Nyilovna fokozatosan bevonódik, bekapcsolódik fián és annak barátain, barátnőjén keresztül a mozgalomba, s letartóztatása a cselekmény végén megdicsőülés, katartikus momentum, személyes sorsának csúcsa, börtönbeli tartózkodása pedig vélhetőleg tolsztoji-szolzsenyicini, azaz