Új Dunatáj, 2000 (5. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 1. szám - Kovács Sándor Iván: Költő a mohácsi csatatéren
Kovács Sándor Iván ■ Költő a mohácsi csatatéren 31 A kitalált XVII. századi „Szőke Ambrus” rímeit is Listiusból és a mesterkedő Gyöngyösi Jánostól vette a hamisítgató Kemény József gróf, aki a nagyköpcsényi Listiusok eredetéről, növekedéséről és hanyatlásáról is értekezett (1853). Radnóti Miklós ugyancsak jó véleménnyel volt a rímelő Listiusról. Hogy Zrínyi miként ítélhetett róla {Magyar Márs-példánya ma is megvan zágrábi könyvei között), kitetszik az éppen 1653-ban készült Vitéz hadnagy 2. Diskurzusából: „nézzük meg, a mi Lajos királyunkat a szorgalmatlanság hová tette, hogy egy hináros berekbe kellessék egy királynak veszni. Hiszem fabulához hasonló dolog ez, penig nem fabula, hanem igaz. Hiszem esztelenség, hiszem gondatlanság volt, sem maga, sem török erejét meg nem tudni, idején neki nem készülni, több segítséget meg nem várni, hanem egy Tömöri Pál személyére, mint egy istenre mindeneket bízni, és tízszer annyi ellenséggel megütközni, semmi elébbvaló praemeditatio (meggondolás) nélkül, hanem csak mint a vak veréb, magát utolsó szerencsére bízni.” Elképzelhető, hogy a „vak veréb” II. Lajos példáját (aki hogyan lehetne eposzi hős?!) Listius friss könyvére is válaszul szánta Zrínyi. A „hináros berek”-ről a Magyar Mars különös szemléletességgel szól: „Náddal és sok sással s ingovány posvánnyal felette nagy bőves volt” (X, 28). A mohácsi csatateret Listius személyesen is felkereste, de ez a topográfiai ihlet sem segített rajta. A Magyar Mars rossz tárgyat választó, fenség nélküli eposz, elemei összeragasztottak, tudákos kitérők és hivatkozások tarkítják (történeti forrása a Brodaricskrónika volt), s hogy szerzőjében valami eltévelyedés (esetleg csak más szexus) munkált, azt a női szereplők legteljesebb mellőzése bizonyítja. Zrínyi hiába jelenlévő a Magyar Marsban (a tényleges Mohácsi veszedelem címtől a követett kötetkompozícióig); az imitáció erőtlen, híján van egyéni vonásoknak. A nemes Magyarország státusihoz címzett ajánlólevél a Syrena egy mondatos dedikációjának felfújása, a Mohács-eposz Peroratiója verses változat Zrínyi poétikai fogalmaira {Az olvasónak). A főbenjáró bűnök sokaságát elkövető, pénzhamisítás vádjával lefejezett Listiusról van egy levele a horvát bán Zrínyinek is. A főminiszter Porcia herceghez írta 1661. augusztus 24-én, s ebben hallomás nyomán már anticipálja a halálos ítélet: „Nem kételkedem, hogy Nagyságod tisztában van azzal, mennyire hatalmasan és sokféleképpen vétkezett Listius László gróf, akit az elkövetett kihágásokért fogságban tartanak, és ezek a kihágások - miként hírlik - a hűtlenség vétkének büntetésére, vagyis fejének és javainak elvesztésére juttathatják.” Zrínyi voltaképpen protekciót kér Porcia hercegtől a Csáktornyái „udvarban tartózkodó rokona, ifjabb Listius János” számára, mert „ez a csakugyan jóreményű ifjú mint e javak
