Új Dunatáj, 2000 (5. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 4. szám - Kolta László: Lotz László bonyhádi diákévei(1923-1931)
Kolta László • Lotz János bonyhádi diákévei 67 Intézet igazgatójának váratlan halála után a magyar Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium 1936-ban a Magyar Intézet igazgatójává kinevezte Lotz Jánost. Ekkor 23 éves volt. E tisztségében két évtizeden át tevékenykedett, az ő irányításával vált Stockholm a magyarkutatás első skandináviai központjává. Tudományos tevékenysége eredményeként elkészült „A történelmi világkép - Az ember az időben” című disszertációja. Itthon kiemelkedő eredménnyel doktorált, s 1937-ben a pécsi Erzsébet Tudományegyetemen „sub auspiciis Gubernatoris”, azaz aranygyűrűs kitüntetéssel bölcsészdoktorrá avatták. A „Das ungarische Sprachsystem” című tanulmánykötetének megjelenése után a stockholmi egyetem magántanárrá habilitálta, kinevezte docensnek, majd 1942- ben egyetemi tanárnak. Lotzjános ekkor huszonkilenc éves. A svéd nyelv elsajátítása után Lotz a magyar-finnugor és általános nyelvészeti kutatásait kiterjesztette a svéd nyelv analizálására is. Kereste a finnugor és a skandináv nyelvek rokon vonásait. Meggyőződéssel hangsúlyozta: „A nyelv meghatározza az emberi csoportok összetartozását. ” Lotz professzor svédországi életvitele kellemesen és sikeresen alakult, mégis gyökértelennek érezte magát. Különösen terhesnek tartotta a Magyar Intézet igazgatói feladataival járó protokolláris kötelezettségeket és az ezzel járó külsőségeket. Felfogása szerint „nem az afontos, hogy milyen a ruha, hanem az, hogy mi van a fejben”. A második világháború éveiben nem látogathatott haza. 1947-ben járt újra Magyarországon. A balra tolódó hazai kormányzat a „nyugatos” Lotz Jánost felmentette a stockholmi Magyar Intézet igazgatói tisztsége alól, és hazarendelte. Lotz a határozatot nem teljesítette, aminek következményeként rövidesen megfosztották magyar állampolgárságától. Ezután a hazai tudományos élet nem vett róla tudomást, viszont a nemzetközi nyelvtudomány figyelmét felkeltették Lotz János lingvisztikái publikációi. 1947-ben vendégprofesszori meghívást kapott az Amerikai Egyesült Államokba. Nehezen szánta rá magát, de végül elfogadta a New York-i Columbia Egyetem vendégtanári ajánlatát. Ott szívesen látták, s mint „született amerikait” hamar befogadták. Két év múlva már a Columbia Egyetemen az általános és összehasonlító nyelvészet professzora, majd 1953-67 között az egyetem ural-altáji intézetének és az ural-altáji nyelvészeti kutatások központjának az igazgatója. Az egyre rangosabb megbízatásokat hivatásszeretetből vállalta, s arra használta fel, hogy a híd szerepét töltse be a magyarországi, az európai és amerikai nyelvészeti műhelyek között. Éppen ezért svédországi kutatási bázisát is fenntartotta, és tanított a stock-
