Új Dunatáj, 2000 (5. évfolyam, 1-4. szám)

2000 / 4. szám - Kolta László: Lotz László bonyhádi diákévei(1923-1931)

66

Úr Dunatáf • 2000 december

Budapest - Svédország - Amerikai Egyesült Államok

Lotz János 1931 szeptemberében beiratkozott a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsésztudományi Karán a magyar-német-angol tanárszakra. A nyelvészet és az irodalom mellett különösen a filozófia érdekelte. Kivételes tehetsége és felkészültsége révén felvették az Eötvös Kollégiumba, a középiskolai tanárjelöltek nevelését-képzését elmélyítő bennlakásos intézménybe. Itt az egyetemi oktatással párhuzamos elitképzés folyt, az intenzív szemináriumi foglalkozásokat kiváló professzorok vezették. Lotzra különösen Gombocz Zoltán nyelvésztudós hatott, őt tekintette mesterének: „Kegyelettelemlékezem meg kiváló tanáromról. 0 biztatott egy magyar nyelvtan elkészítésére” - írta róla. Az ő ösztönzésére kezdett foglalkozni a nyelvtudomány szinkron témáival. (Gombocz professzor családja is kötődik némileg Bonyhádhoz: Lehr Andrásnak - Petrovics Sándor sárszentlőrinci tanárának - leányát, Bertát feleségül vette a rövid ideig Bonyhádon is tanárkodé Gombocz Miklós; Sopronba költözésük után született a gyermekük, Gombocz Zoltán.)

A ritka tehetséggel és szorgalommal megáldott fiatalember értékeit profeszszorai hamar felfedezték. 1932 őszén megjelent „A Pesti Hírlap Nyelvőre” című kötet, amelynek szerzői a nyelvművelés rangos képviselői és akadémikusai: Kosztolányi Dezső, Négyessy László, Zsirai Miklós, Tolnai Vilmos, Gombocz Zoltán, Horger Antal, Zolnai Gyula, Balassa József- és egy 19 éves, másodéves egyetemi hallgató: Lotz János, a „Mit monáanak nyelvünkről?” című dolgozat szerzője.

Kosztolányi Dezső író és szerkesztő azzal patronálta az anyagi gondokkal küszködő bölcsészhallgatót, hogy magántitkárának alkalmazta némi fizetéssel. Kellett a zsebpénz, de ennél nagyobb értéket jelentett Lotz Jánosnak az, hogy Kosztolányitól megtanulta a verstan fegyelmét, az irodalmi ízlés követelményeit és a szerkesztői munkálatok csínját-bínját.

Lotz a bölcsésztudományi vizsgakövetelményeket négy éven át kitűnő és jeles eredménnyel teljesítette, de a tanári oklevél megszerzéséhez szükséges gyakorló évet és a záróvizsgát mellőzte. Nincs szó hanyagságról, sem mulasztásról, ellenkezőleg! A negyedik évfolyam elvégzése után Gombocz Zoltán professzor a tanítványa kutatói képességeinek továbbfejlesztése érdekében kétéves külföldi ösztöndíjat szerzett a számára. A huszonkét éves fiatalember germanisztikai és filozófiai felkészültségének elmélyítése céljából a stockholmi egyetemen folytathatta a képzést 1935 őszétől. A Stockholmi Magyar Intézet mindjárt lektornak alkalmazta, s a svéd főváros egyetemén a magyar nyelvet tanította. Az ottani Magyar