Új Dunatáj, 2000 (5. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 4. szám - Kolta László: Lotz László bonyhádi diákévei(1923-1931)
62 Úr Dunatát • 2000 december hetőségekkel és elvárásokkal, a viták légkörével gyorsan megismerkedett. Már az első évben bemutatkozott jeligés írásaival. A következő tanévben a Választmányi Bizottságba, hetedikes diákként a tisztikarba választották meg. Az 1930-31. tanévben egyhangúlag az ifjúsági elnöki tisztségbe emelték, s ezáltal az egész diákság szószólója és vezetője lett. Lotzjános négyévi önképzőköri szereplésének fő ágazatai: műfordítás, önálló versírás, nótaköltés, irodalmi tanulmány, szabadelőadás. A műfordítás akkoriban divatos műsorszám volt a köri gyűléseken. Főleg német, ritkábban latin költők verseinek átültetésével bizonygatták a diákok poétikai-stilisztikai felkészültségüket. A tizenöt éves Lotz az első volt Bonyhádon, aki - gyermekkori nyelvismeretére és a gimnáziumban 1925-től bevezetett angol nyelvoktatásra támaszkodva - angol költők verseinek műfordításával keltett figyelmet. Első szerepléséről, 1928 tavaszán a Thomas Moore Estharangok című versének bemutatásáról a jegyzőkönyv a következőket rögzítette: „Az eredeti költemény értelmi ésformai visszaadása nem sikerült teljesen. Verselése, ritmusa azonban jó.” A kör minősítése: „méltánylás”. Biztató kezdet. Ugyancsak „méltánylásában részesítették Longfellow Az esős nap c. költeményének átültetését: „A fordítás ritmusa jó, rímei megfelelőek. A fordítás egy-két sora nehézkes”. A következő tanévben Lotzjános kiérdemelte az első „dicséret"-et egy újabb Thomas Moore költemény műfordításával, ugyanis „a jambusban írt költeményt magyaros formában adta vissza. Nyelve szép, verselése ügyes”. Az angol lírikusok bemutatását később Herrick, Moore, Shelley verseivel folytatta, ezekért már „érdemkönyvi dicséret”-et kapott. Nyolcadikos korában a német irodalom klasszikusainak (Kürenberg lovag, Goethe, Heine) műfordításáért is többször részesítették érdemkönyvi dicséretben. Amikor Schiller Teli Vilmos című színművéből A halász dala, A pásztor dala, Az alpesi vadász dala c. részleteket fordította, a bírálat megállapította: „A fordítás hű. Versmértéke néhány helyen jobb, mint az eredeti. A költői érzékkel átszőttfordításokat a kör érdemkönyvi dicséretben részesíti.” A poétika iránt érdeklődő Lotz Jánost önálló versírásra indította a diákszerelem. Volt osztálytársai szerint a kékszemű, hamvas arcú kamaszfiú tetszett a lányoknak, főleg az egyik magántanulónak. A Szűts Etelka ihlette első szerelmes versét Lotz nem nyújtotta be önképzőköri műsorszámnak; érzelmeit nem kívánta közhírré tenni. A szűk baráti körben ismertté vált szerzeményt Kovács Zoltán osztálytársa őrizte meg: Kis ajkad eperszem, Mosolygó eperszem.
