Új Dunatáj, 2000 (5. évfolyam, 1-4. szám)

2000 / 4. szám - Kolta László: Lotz László bonyhádi diákévei(1923-1931)

Kolta László • Lotz János bonyhádi diákévei 63 De jó volna édességét Egyszer megízlelnem. Két szép szemed csillog, Két ragyogó csillag. Boldog vagyok, ha kedvesem Szelíden rám csillog. Önképzőköri bemutatásra egy nagyobb terjedelmű verses alkotását nyújtotta be „Szent Péter és a huszárok (legenda)” címmel. Az 1929. január 12-diki jegyző­könyv szerint „nagyon sikerült költemény. Versformája, nyelve magyaros. Rímei kitűnő­en csengők. Az egészen végigvonuló humoros hang nem bántja a vallásos kegyeletet." Az eredmény elismerés és „dicséret”. A „Múlt erdőn” c. szimbolikus költeményében „az első rész, a múlton elmerengő képzelet a szabadverselést követi; a második - a múlttól elforduló jövőbe tekintés - magyaros verselés. A tartalmilag és alakilag kifogástalan költe­ményt dicséretben részesítik” - olvasható az önképzőkör jegyzőkönyvében. Ugyan­csak érdemkönyvi dicséretet kapott a „Várromnál napnyugtakor” című, „tartalmilag és alakilag kifogástalan” verse: Felhőfoszlányos fent az alkony-ég, A nyugvó nap rőt bíborszínben ég. Korongja izzik, mint parázsló tűz, S egy régi, elhagyott várromra tűz. Kihalt, kopár rom; néma, mint a sír, A szél rajt’ szebb idők múlásán sír. „Sajnos” - bólint egy bús, elaggott fűz, A nap még rá sugárkoszorút fűz. Az örök végzet. Rom lesz minden vár; Mindenre pusztulás, enyészet vár. A tartalmilag nem túlzottan eredeti költemény inkább a szójátékával árulko­dik az író nyelvi tehetségéről. Lotz János az utolsó tanévben két magyarnótával lepte meg az önképzőköri társaságot. A „Fehér galamb száll..." és a „Piros orcád!’ című népies műdal „zenéjét

Next

/
Oldalképek
Tartalom