Új Dunatáj, 2000 (5. évfolyam, 1-4. szám)

2000 / 4. szám - Kolta László: Lotz László bonyhádi diákévei(1923-1931)

Kolta László • Lotz János bonyhádi diákévei

63

De jó volna édességét Egyszer megízlelnem.

Két szép szemed csillog,

Két ragyogó csillag.

Boldog vagyok, ha kedvesem Szelíden rám csillog.

Önképzőköri bemutatásra egy nagyobb terjedelmű verses alkotását nyújtotta be „Szent Péter és a huszárok (legenda)” címmel. Az 1929. január 12-diki jegyzőkönyv szerint „nagyon sikerült költemény. Versformája, nyelve magyaros. Rímei kitűnően csengők. Az egészen végigvonuló humoros hang nem bántja a vallásos kegyeletet." Az eredmény elismerés és „dicséret”. A „Múlt erdőn” c. szimbolikus költeményében „az első rész, a múlton elmerengő képzelet a szabadverselést követi; a második - a múlttól elforduló jövőbe tekintés - magyaros verselés. A tartalmilag és alakilag kifogástalan költeményt dicséretben részesítik” - olvasható az önképzőkör jegyzőkönyvében. Ugyancsak érdemkönyvi dicséretet kapott a „Várromnál napnyugtakor” című, „tartalmilag és alakilag kifogástalan” verse:

Felhőfoszlányos fent az alkony-ég,

A nyugvó nap rőt bíborszínben ég.

Korongja izzik, mint parázsló tűz,

S egy régi, elhagyott várromra tűz.

Kihalt, kopár rom; néma, mint a sír,

A szél rajt’ szebb idők múlásán sír.

„Sajnos” - bólint egy bús, elaggott fűz,

A nap még rá sugárkoszorút fűz.

Az örök végzet. Rom lesz minden vár;

Mindenre pusztulás, enyészet vár.

A tartalmilag nem túlzottan eredeti költemény inkább a szójátékával árulkodik az író nyelvi tehetségéről.

Lotz János az utolsó tanévben két magyarnótával lepte meg az önképzőköri társaságot. A „Fehér galamb száll..." és a „Piros orcád!’ című népies műdal „zenéjét