Új Dunatáj, 2000 (5. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 4. szám - Tüskés Tibor: Várkonyi Nándor magyar irodalomtörténetének recepciója
Tüskés Tibor • Várkonyi Nándor... 55 egyik: olvasottsága s emlékezete. [...] A másik, amit, az esszékötet (Várkonyi Nándor: A francia szellem, Pécs, 1925) bizonyít: az európai háttér, a modern irodalmat tápláló irányok ismerete. Ami hiányozhatott, az a körültekintés, a bölcs arányérzék, amely Szerb Antal könyvének néhány év múlva olyan nagy s egyre növő népszerűséget szerzett. - Hogy gondolsz ma vissza rája? Várkonyi megérzi a kérdésben a kételyt s lecsap rá. -Jobban lehetne, de mást nem. A részeredmények változhatnak, de a szemlélet ugyanaz lenne. - Mit érzel könyved legnagyobb érdemének? - Hogy elsőül hoztam össze az anyagot. - S a botlások? - Botlás, az van bőven. Legtöbbjük a közellátásból ered; túl közel voltam a tárgyamhoz. Nagynak láttam, ami nem az. - Konkrét példát! - Gyóni Géza! - Mást! - Raith Tivadar! Folyóirata volt, a Centrálban a programját vitatták. Túlbecsültem...” Várkonyi körül lassan oldódik hallgatás burka, az elutasítás, a közöny. 1972- ben megjelenik a Szíriát oszlopai új, átdolgozott, az eredeti terjedelmének többszörösére bővített kiadása. (Magvető Könyvkiadó, 1972) 1974-ben Bertha Bulcsú hosszabb interjút készít a pécsi remeteségben élő Íróval.14 Várkonyi ekkor már hetvennyolc éves. Gőzerővel írja önéletrajzát. Tudomása van róla, hogy a Benedek Marcell szerkesztette Magyar Irodalmi Lexikon harmadik kötete azt írja 1928-as irodalomtörténetéről:15 „E mű a legelterjedtebb volt azok között az irodalomtörténeti munkák között, melyek a két világháborúval határolt korszak alapvető fontosságú tényének a népi irodalom előretörését látták.” De azt is tudja: „Hozzáteszem és állítom, hogy ez és 1942-ben megjelent, Az újabb magyar irodalom című munkám volt a legplagizáltabb könyv a két háború között, sőt utána is, a Magyar Irodalmi Lexikon megjelenéséig.” Az a hír is eljut hozzá, hogy a nagy akadémiai összefoglaló, a „spenót” hatodik kötetének bevezetésében ez olvasható:16 „Munkánkban a tárgy természeténél fogva is kevés előtanulmányra támaszkodhattunk. Említsük meg közülük Schöpflin Aladár, Várkonyi Nándor irodalomtörténeti összegezéseit...” Nem titkolt keserűséggel fűzi hozzá: „A kötetben minden irodalomkritikus, kicsi és nagy, méltatásban részesül, viszont az »1200 fejet bedolgozó«, »legelterjedtebb« előmunkálatot hallgatás övezi.” S még egy mondat, amit a jogos öntudat irat le vele: „Megléte tény.” Önéletrajzában egyébként Várkonyi hosszasan foglalkozik az 1928-as irodalomtörténetének a létrejöttével, keletkezéstörténetével és későbbi sorsával, visszhangjával, kritikai fogadtatásával.17 Az előzményekről ezt írja: „Nem volt baj, hogy semmi előmunkálat, rendszerezett földolgozás, forrásmű nem akadt, vagy csak avult, alig használható, legfeljebb parcellára elég, mert akkor ifjonti elbizakodottsággal, ma aggkori makacssággal, arra törtem, s török, hogy a magam