Új Dunatáj, 2000 (5. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 4. szám - Tüskés Tibor: Várkonyi Nándor magyar irodalomtörténetének recepciója
48 Út Dunatái • 2000 december Munkáját „Riedl Frigyes szellemének” ajánlotta. Várkonyinak Riedl tanára volt a pesti egyetemen, professzorai közül a legtöbbre becsülte, példaképének tartotta, és süketsége is rokonította Riedl elhatalmasodó testi fogyatékosságával. Riedl Frigyes - mint Németh G. Béla írja - túlhaladta a nemzeti elv egyoldalú mércévé emelését, érzékeny volt az újra, az élő irodalom (pl. Ady) tárgyalását is egyetemi előadásainak körébe vonta. Riedl nem volt sem a pozitivizmus híve, sem a szellemtörténeti irány elkötelezettje, leginkább a lélektani szempontok érvényesítésével hatott tanítványaira. Várkonyi munkáját az időbeli határok mentén három részre osztja. A részek felépítése: a korszak általános jellemzését alfejezetek követik, ezekbe épülnek be a portrék; az alfejezeteket „összegezés”, a részeket pedig „visszapillantás” zárja. A portrék felépítése: az életmű jellemzése és méltatása, majd a biográfiai és a bibliográfiai adatok közlése. Kétségtelen, a könyv legsikerültebb fejezete az első rész, a századvég irodalmának áttekintése. Itt a szerző Riedl előadásait követte: Riedlnek ezek a közlései nyomtatásban már nem jelentek meg, de akik Várkonyival együtt hallgatták a professzor előadásait, leginkább ebben a fejezetben ismerték föl Riedl hatását. Várkonyi könyvének egyszerre erénye és tehertétele a teljességre való törekvés. Az „aprószentek” egész serege került a könyvbe, néha vitatható értékeléssel, néha mindenféle értékelés nélkül. Sok a „futottak még”-szerű fölsorolás. A kortárs irodalomból meg azokat is listába szedi, akiknek önálló kötetük sincs, legföljebb folyóiratokban szerepeltek. Ám itt az azóta teljes ismeretlenségben rekedtek hoszszú sora mellett már olyan nevek is szerepelnek az 1928-ban megjelent könyvben, mint Gelléri Andor Endre, Pap Károly vagy Szerb Antal. Egyébként valamely irodalomtörténeti munkát nem fogyatékosságai, hanem erényei minősítenek. Persze, ha vannak. Várkonyi könyvének pedig számos értéke, telitalálat értékű fölfedezése van. Az egyik erénye ma különösképpen szembeötlő. Könyve végén külön fejezetben tárgyalja az országhatárokon túl, a szomszédos államok területén virágzó irodalmat, valamint az amerikai magyar irodalmat és a nyugati emigrációban élő („eltávozott”) írók munkásságát. ítéletének biztonságát, szemének élességét, „fölfedező” hajlamát egyetlen példa is jól megvilágítja. Gondoljuk el, 1928-ban, amikor Illyés Gyulának még csupán egyetlen könyve, a Nehéz föld látott napvilágot, az ugyanezen évben megjelent irodalomtörténeti munkájában a költőnél mindössze hat évvel idősebb Várkonyi ilyen pontos, ma is érvényes jellemzést ad a költőről. A portrét néhány mondat elhagyásával teljes terjedelemben idézzük:
