Új Dunatáj, 2000 (5. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 4. szám - Borhidi Attila: Hogyan gazdálkodnak a növényi társadalmak?
Borhidi Attila ■ Hogyan gazdálkodnak a növényi társadalmak? 15 lassú egyedfejlődési! szervezetek, amelyekre a késői ivarérés, kis szaporaság, kis elterjedés, kis populációnövekedési ráta jellemző. A populáció mérete stabil és az eltartóképesség határához közel helyezkedik el. Ilyenek a növényvilágban a fák, cserjék és évelő lágyszárúak, amelyek az erőforrásokkal való tartós gazdálkodásra képesek. Már az eddigiek során is láthattuk, hogy az élőközösségek interpretációjára milyen nagymértékben hatnak az adott kor humán társadalmi problémái. McLeod szemléletén a századforduló munkásmozgalmai tükröződnek, Piankát viszont a 60-as évek problémái, a túlnépesedés és az eltartóképesség kérdései foglalkoztatják. A köztük levő időben két olyan munka születik, amely ebben a vonatkozásban említést érdemel. Az egyik, Rapaics Raymundnak 1925-ben megjelent brilliáns könyve: A növények társadalma. Ez a könyv a nemzetközi szakközönség előtt teljesen ismeretlen maradt, s a hazai szakirodalom sem méltatta kellő figyelemre. Ebben a ragyogó írói készséggel megírt, esszészerű fejezetekre tagolódó könyvben Rapaics megírja mindazt, amit a növényszociológiáról 1925-ig tudni lehetett. Nagy hatással vannak rá a kor új termelési rendszerei, a taylorizmus és fordizmus eredményei, és nem véletlenül hangsúlyozza, hogy a növényi társadalmak legfontosabb tulajdonsága az, hogy ezekben termelő munka folyik és a fajok között munkamegosztás van. Szemben a McLeod-Pianka-féle kétstratégiás társadalmi elképzelésekkel új szempont, hogy az orosz Ramenszkij a növényi társadalmakban 3 csoportot különít el: az erőszakosak, a béketűrők és a közömbösek csoportját. Ismerve az 1938- ban megjelent cikk társadalmi hátterét, a NEP-korszakvégét, a politikai perekés a gulágok feltöltésének idejét, nem nehéz felismerni e kategóriákban a kínzókat, a kínzottakat és azokat, akik az egészből szeretnének kimaradni. Ez a háromstratégiás modell jelenik meg teljesen új ökológiai megfogalmazásban négy évtizeddel később, 1979-ben az angol Grime munkájaként, az úgynevezett C-S-R-rendszer, amely a növényeket 3 csoportra osztja, kompetítorokra, stressztűrőkre és ruderálisokra (1. táblázat). 1. táblázat, Grime háromstratégiás ökológiai trendszerének kiinduló modellje A termőhelyi stressz zavartság alacsony magas alacsony magas kompetítorok (C) ruderálisok (R) stressztűrők (ST) nincs sikeres stratégia
