Új Dunatáj, 2000 (5. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 4. szám - Borhidi Attila: Hogyan gazdálkodnak a növényi társadalmak?
14 Úí PuNATÁr • 2000 DECEMBER dése és az áttelelés módja szerint osztályozta, s amely csoportokat bízvást tekinthetünk túlélési stratégiáknak. A fejlődés következő lépése a növények architekturális formáinak felismerése Halié, Oldeman és Tomlinson részéről a 60-as évek végén, vagyis az, hogy a növények és különösen a fák növekedése egy genetikailag kódolt testfelépítési ún. architekturális terv szerint történik. Ezek a típusok egyesítik Humboldt alapformáinak és Raunkiaer életformáinak fő vonásait, amennyiben a növekedés és elágazás módjain, valamint a reproduktív szervek elhelyezkedésén alapul. A szerzők által leírt 21 architekturális típusból itt hatot mutatunk be példaként (2. ábra). Ezek az alkalmazkodási formák azt szolgálják, hogy a növény a legjobb esélyekkel vehessen részt a fotoszintézishez és virágképzéshez igényelt fény megszerzésében. Láttuk tehát a túlélés és az energiához jutás stratégiáit. Ez utóbbihoz szorosan kapcsolódik az energiahasznosítás stratégiáinak csoportja, amely a fotoszintézis különböző biokémiai útjaiban, a C3-as, C4-es és a CAM-típusú fotoszintézisben nyilvánul meg. A növényi társadalmak működésében a további meghatározó folyamatokat a demográfia és a forrásfelosztás kérdései jelentik. A bevezetőben említett McLeod kezdetleges megfogalmazása tulajdonképpen egy kétstratégiás szaporodási modell csíráit rejti magában. Ez a modell 1970-ben született meg. Pianka állatpopulációk szaporodását vizsgálva két demográfiai típust tapasztalt. Az egyik esetben a populációnak nincs szaporodásszabályozása; a populáció nagysága exponenciálisan nő. Ezt a növekedést a dN/dt=rA/'egyenlet írja le; a görbe meredekségét a kis r együttható vezérli, amelyet Malthus-faktornak is hívnak. A populációk nagyobb csoportjának szaporodását a környezet eltartóképessége, a nagy K-tényező szabályozza, s az így kialakult populáció tömegviszonyai egy logisztikus görbével írhatók le. Ezek alapján nevezték el a két demográfiai típust r- ill. K-stratégiának. Rövidesen kiderült, hogy ezek a stratégiák a növényi társadalmakban éppúgy fellelhetők, és a demográfiai jellemzőkhöz még egy sereg egyéb konstitucionális és élettani tulajdonság kapcsolódik. Az r-stratégisták kis termetű, rövid életű, magas halálozási arányú, gyors fejlődésű szervezetek, amelyeket a korai ivarérés, nagy szaporaság, nagy elterjedés, nagy populációnövekedési ráta jellemez. A populáció mérete igen változékony és gyakran túlnő a környezet eltartóképességén. A növényvilágban ilyenek az egyéves gyomok, és ez a stratégia elsősorban a hirtelen felszabaduló források gyors kihasználására alkalmas. Ezzel szemben a K-stratégisták nagy testű, hosszú életű, magas túlélési arányú,
