Új Dunatáj, 2000 (5. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 1. szám - Bodó Barna: Együtt, de külön
Bodó Barna • Együtt, de külön 25 kisebbségi önmagát a többségi tükörben látja. Politikai vezetőit, a kisebbségi közösség meghirdetett céljait nem saját érdekei, hanem a többségi tűréshatár állította mérce alapján ítéli meg. És ez a sajtó hosszabb ideje módszeresen elhanyagolja a város és a térség kulturális örökségét jelentősen gazdagító magyar népelem értékeit, ha kerülni kívánja a többségi kizárólagosság vétkét, akkor a német etnikum kulturális és civilizatorikus jelentőségét hangsúlyozza. Különben érthetően: a német népelemről immár múlt időben lehet beszélni, revíziós törekvések vádja a németekkel kapcsolatosan abszurdum, és ami a legfontosabb, a szép és tetsző beszéd még hozhat is a nagy Németország részéről némi támogatást az amúgy is gondok sújtotta vidéknek. Következésképpen minden oka és érdeke megvan a többségi - román - sajtónak arra, hogy ne alkalmazza az egyenlő elbánás, sajtóban különben megkövetelt, elvét a kisebbségek vonatkozásában. A fenti példák alapján megfogalmazódó végkövetkeztetés: Bánságban az interkulturalitást az egyház kivételével más alapintézmény nem szolgálja, a történelmi hagyományok, a sokat emlegetett többnyelvűség - amiről a továbbiakban még szó lesz - kiaknázatlan potenciált jelentenek. Diskurzusok Bánságban az etnikai együttélés vonatkozásában két fő diskurzustípus figyelhető meg, melyeknek léteznek alfajai is. Többségiek a román népelem, illetve a hatalom intézményei által folytatott megengedő diskurzusok alaphangja türelmes, az egyes kisebbségi csoportok, helyzetük lényegi hasonlósága ellenére, egyénített szövegeit a jólneveltség diskurzusainak nevezhetjük, amelyek mindmáig hatalomtiszteletet, visszafogottságot jeleznek. A hatalmi helyzet - demográfiai többség, források feletti rendelkezés - többnyire nyugodt alaphangú megnyilatkozásaival szemben a kisebbségek csak ritkán állítanak szembe éles hangú szöveget. Ez - jeleztük korábban - bánsági sajátosság, magyarázata a térség előtörténetében keresendő: mivel a török világ előtti és utáni korok közötti folytonosságról nem lehet beszélni, a bécsi koronatartományként létrehozott Bánságnak csak modern korszaka van. Ez pedig a teljesítmény jegyében alakult, a helyi közösségekben elfogadtatásra az számíthatott, létjogosultságot az nyert, aki mindenekelőtt gazdasági teljesítménye révén bele tudta magát építeni ebbe a közösbe. A hasznosság tudata pedig eleve olyan közegben alakult ki, ahol az udvar 1700-as évek telepítési politikájának köszönhetően érkezett svábok és elzásziak, franciák és osztrákok leszármazottjaiból alakult ki - olvadt össze - a külön öntudattal rendelkező svábság. Vagyis Közép-Európa minden bizonnyal legdinamikusabb fejlődést mutató térsé
