Új Dunatáj, 2000 (5. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 3. szám - Szőts Zoltán: Szemle
az eltökéltség. De valóban gyümölcsöző, termékeny, s így hát művészi alapelvnek mi a fenntartást nevezzük. (...) Szeretjük a szellemiekben mint iróniát, amely fortélyos és kötelezettségnélküli, ha van is benne szíves indulat, s így játszik az ellentétek között, nem tartja különösebben sürgősnek az állásfoglalást és döntést; mert elönti az a sejtelem, hogy a nagy dolgokban, az ember dolgaiban könnyen bizonyulhat elsietettnek és elhibázottnak minden döntés, hogy nem is a döntés a cél, hanem az összhang - amely, ha örök ellentétekről van szó, talán csak a végtelenben létezik, de ez az iróniának nevezett játékos fenntartás magában foglalja, mint az előkészítés a feloldást. (...) Az irónia a középút pátosza ... Morálja s éthosza is egyben.”"’ Ezen a „középúton” visz az ironikus útja a Jónás könyvében például, a fennköltség és a földhözragadtság végleteinek a hangsúlyozásával. Az elbocsátott vad az ellentétek, szembeállítások, ellentmondások, paradoxonok verse, ezek néhol szabályos lüktetése, néhol zaklatott egymásba torlódása építi fel, „szervezi meg” a szöveget, teszi mindenki számára átélhető szellemi izgalommá ezt a végtelenül személyes töprengést. Az állítások illetve a ráj uk visszacsapódó ellenérvek megjelenési formái a legszembetűnőbb grammatikai eszközöktől (pl. ellentétes szerkezetű többszörösen összetett mondatok) az egyetlen jelzős szerkezeten belül megbúvó leheletfinom iróniáig nyomon követhetőek. Tagadószó {nem, sem, né) nyolcszor, ellentétes kötőszó {de, mégis) hatszor fordul elő a negyvensoros versben. Nézzük most lépésről lépésre, mi közvetíti ezt a versen végighullámzó nyugtalanságot! Az első versszakban két azonos terjedelmű, 4-4 soros többszörösen összetett mondat a nem illetve a mégis szavakkal bevezetve. Ez utóbbiban önmagán belül is van egy szembeállítás: egyrészt „viszi, őrzi”, másrészt „bajt idéz rá” a kiismerhetetlen valaki. A második versszak (11-12. sor) először megismétli röviden, egyetlen ellentétes összetett mondatban az imént megfogalmazott ellentmondást, majd a most belépő vad - vadász képet egy ellentétes szószerkezettel {elbocsátott, de nemfelejtett) és egy paradoxonnal {szabadon sem vagyok szabad) értelmezi tovább. A harmadik versszak részletező fejtegetésében az összetett mondatok szerkezete bonyolultabb, az egymásba csavarodó tagmondatok logikailag mégis könnyen felfoghatóak, hiszen az élőbeszéd természetes szaggatottságát követik. Itt „csak” egy ellentétes mondatszerkezetet találunk {elfogott, de önkényt újból elveszni engedett), úgy, mint a következő, a negyedik versszakban is {bolygok... de az ó'jele ... rajtam)-, itt azonban - a vers legzaklatottabb pontján - már egy „igazi” babitsi, 8 soros, 6 tagmondatból álló többszörösen összetett mondat építi fel a versszakot. Értelmezők, metaforák, hasonlatok kanyarognak benne, s visznek e gondolati költemény tetőpontját előkészítő sóvárgás szóig. Óvatosan, hogy a gyönyörködés él12
