Új Dunatáj, 2000 (5. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 3. szám - Szőts Zoltán: Szemle
S hogyan érzi magát szabadságában ez a vad, ha a rá vonatkozó cselekvéseket vizsgáljuk? A mozgását jelölő egyetlen ige a bolygok, amely nem felszabadult, örömteli mozgás, hanem tétova, bizonytalan, útkereső. Minden egyéb csak megtörténik vele: valaki nézi, bajt idéz rá, vermébe ejti, majd elbocsátja, elfogja, elveszni engedi, de legfőképpen: nem hagyja nyugton, gondoskodik arról, hogy ne nyughassék nélküle. Az űzöttség, de legalábbis „szemmel tartottság” érzése, a megnyugvás hiánya ill. annak vágya a legjellemzőbb vonása ennek a vad - szabad állapotnak, amelyet a költő még a „szélcibált bogáncs” és a jellegzetesen babitsos-alliterációs „bolond bogáncs a szélben” expresszív hasonlatokkal is jellemez. Vessük össze ezeket a képeket az Isten hiányát még gyötrőbben, elementárisabb erővel, nagyobb vágyakozással átélő Ady soraival: „Megűzeték s nem nyugszom addig, / Míg hitedet meg nem nyerem” ill. „hányattatom, miként a sáska, / Mert csak Tenéked van erőd...” (Istenhez hanyatló árnyék). A megnyugvás vágya hajtja a vadat - s a verssorokat is az imádságos kérésig. „Nyugtalan a mi szívünk, amíg meg nem nyugszik Tebenned” - mondja Ágoston a Vallomások ban. „A lélek, melynek élete az Időben örök nyugtalanság és küzdelem, ott időtlen megnyugvást találhat. (...) Megnyugvás csak az időtlen Istenben lehet” -mondja Babits Ágostonról írt tanulmányában. .Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én nyugalmat adok nektek” - mondja Jézus (Mt.11,28). A viszonylagos szabadság e sajátos állapotának képi megjelenítője tehát a vad, de a szemléltetésnek más nyelvi-stilisztikai eszközeit is megfigyelhetjük: elbocsátott, de nem felejtett: szabadon sem vagyok szabad (15-16). A kettőspont következtető tagmondatot vezet be, amelyet a paradoxon is erősít. Az utolsó versszakban (34-36) az ismétlés az erősítés egyik legszembetűnőbb eszköze, ahol a megismételt állítást (szabad vagyok) a rá következő két hasonlat egyértelműen ironikussá teszi - tehát megkérdőjelezi. Az ELLENTÉTEK VERSE „Mindenben hitt, de legfőképpen mindennek az ellentétében” - mondta Babitsról Szabó Lőrinc. így, röviden, egy tetszetős bonmot-ként idézve nem biztos, hogy felismerjük ennek a babitsi szemléletnek a lényegét, azaz hogy itt nem valamiféle ingatag, könnyen változó véleményalkotásról, látásmódról van szó, hanem a nyughatatlan elme igényességéről. Arról, hogy a mindig előre, mindig felfelé törő szellem szívesen játszik a végletekkel, éppen azért, hogy meg tudjon maradni középen... Thomas Mann írja Goethe és Tolsztoj c. tanulmányában: „Szép 11
