Új Dunatáj, 2000 (5. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 3. szám - Szőts Zoltán: Szemle
Szemle 93 VIDECZ FERENCNÉ SZERK.: FEJEZETEK HIDAS TÖRTÉNETÉHEZ Hidas Község Önkormányzata, Hidas 1999.272 p. Az objektivitás követelménye - egy vegyes etnikumú település történetének tárgyalásánál, amikor az egyes etnikumokról szól - alapvető kell, legyen minden szerző számára. Ettől olyan esetben megengedhető eltérés, amikor a kisebbség javára pozitív diszkriminácó érvényesül, vagyis az adott falu múltjának bemutatásában nagyobb a minoritások súlya. Videcz Ferencné a baranyai Hidas község történelemtanára több évtizedes kutatómunka után vállalkozott a falutörténet megírására-megszerkesztésére. Honismereti szakkörével előbb a falu tájházának kincseit gyűjtötte össze, amelyben német és bukovinai székely szoba kapott helyet. A munka dokumentumok és régi fényképek gyűjtésével majd feldolgozásával folytatódott és kiegészült a szájhagyományok összeszedésével is. Szerencsés egy szerző, ha az elődök is forrásértékű kéziratokkal alapozzák meg munkáját, adott esetben Allinger János evangélikus lelkész (Hidas Község története 1965), Bognóczky Géza református lelkész (Bujdosó székelyek negyedik hazája - Harminckét év a bukovinai székelyek között), vagy Bíró Dénes lelkipásztor kézirataira építhetett. Egykorú földleírások és emlékiratok is rendelkezésére álltak: Haas Mihály Baranyája, Fényes Elek statisztikája, Kitaibel Pál Tolna megyei útinaplója és Perczel Mór önéletírása. Az adattárak közül Pesti János szerkesztette Baranya földrajzi neveiből is merített. Kedvező helyzetben van a falumonográfia-író Baranyában, hiszen olyan műhely működik itt, mint a megyei levéltár, s a bőséges szakirodalom a Baranyai Helytörténetírás periodikából kínálja magát: Móró Mária Anna Mária Terézia cigányrendeleteiről Szita László a szerbek 18. század eleji visszavándorlásáról és a régió nemzetiségi nyelvoktatásáról, Laki János a járás iskolai oktatási viszonyairól stb. Az I. Völgységi konferencia szakcikkei közül kifejezetten a faluval foglakozóak Solymár Imre: Hidas akkor szimbólummá vált, Ódor Imre Hidas földesurai tanulmányai, de Tilkovszky Lóránt, László Péter, Kőhegyi Mihály és Tóth Ágnes írásai is jól használhatók voltak. A monográfiák közül Tilkovszky Lóránt (Ez volt a Volksbund), Pap Lajos (A Magyar Posta monográfiája) Majdán János (125 éves a vasút) munkáit forgatta hasznosan. A szociográfiák közül Albert Gábor (Emelt fővel) kötetét választotta, ebből a forrástípusból talán csak azért ezt az egyet, mert a saját orális források igen gazdagok. Az első négy fejezet klasszikus szerkesztői munka. A földrajzi elhatárolásban átveszi Solymár Imre történeti Völgység elhatárolását, egyben Holub József közkeletűvé vált tévedését arra vonatkozóan, hogy a „közönségesen Völgységnek
