Új Dunatáj, 2000 (5. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 1. szám - Pomogáts Béla: Erdély mint multikulturális modell
Pomogáts Béla • Erdély mint multikulturális modell 17 zedékét tömörítő Abecedar című folyóirat köre) is csatlakozott. A transzilvánista eszme és történelemértelmezés hívei valójában az erdélyi liberalizmus és politikai, valamint kulturális tolerancia hagyományait elevenítették fel, és a multikulturális rendszer fenntartásában, illetve a kulturális és nemzeti autonómiák „svájci” jellegű rendszerének felépítésében látták Erdély jövőjének - a magyar, román és német együttélés jövőjének - a zálogát. A transzilvánista eszmét és történelemfelfogást a legnagyobb publicisztikai hatékonysággal és művészi erővel Kós Károly 1929-ben Kolozsvárott közreadott Erdély - Kultúrtörténeti vázlat című népszerű munkája fejtette ki. Kós úgy ábrázolta Erdélyt, mint sajátos földrajzi, történelmi és kulturális egységet, amelynek népei: magyarok, románok és szászok nemcsak „anyanemzeteikkel” tartottak fenn szoros kulturális rokonságot, hanem az együttélés több évszázados hagyományai folytán élénk művelődési kapcsolatba kerültek egymással is. A három erdélyi nép viszonylagos egyensúlya hozta létre autonóm kulturális fejlődésük lehetőségeit. Ennek során a három erdélyi kultúra egymásra is állandó hatást gyakorolt: „a különböző eredetű és különböző fajok leikébe plántált, egymástól sok tekintetben élesen különböző kultúrákra a százados állandó együtt való élet, érintkezés, közös sors, közös öröm és baj közös lelki élményei is rányomták a maguk bélyegét, mely a fejedelmi korban a szellemi élet demokratikus kiszélesedése és népi megmélyülése korában válik immár feltűnően észrevehetővé.” A szerző Erdély politikai és művelődéstörténetében kísérte végig e fejlődést, a magyar, román és szász művelődés kölcsönhatását. A három erdélyi nép és a három erdélyi kultúra autonóm, egyszersmind egymásra ható fejlődésének bemutatása során nagyrészt ő határozta meg és fejezte ki a transzilvánisták történelemszemléletét. Az erdélyi multikulturális modell Kós Károly mellett más erdélyi magyar íróknál is megjelent, a többi között Kuncz Aladárra, Szentimreijenőre, Áprily Lajosra, Dsida Jenőre gondolok, akik mindig meggyőződéssel képviselték és szolgálták az erdélyi népek és kultúrák: magyarok, románok és németek összefogásának és együttműködésének eszméjét. Megjelent ez a gondolat a román és a német irodalom több nagy személyiségének munkásságában is, például a román Emil Isacnál, Corneliu Codarceanál, Avram P. Tódornál, az erdélyi magyar irodalomról könyvet író Ion Chinezunál, illetve a szász Adolf Meschendörfernél, Ernst Wittstocknál és Otto Folberthnél, ez utóbbi Die drei Durchbrücke - Eine Vision der siebenbürgischen Landschaft címmel írt 1929-ben szép esszét az erdélyi népek és kultúrák együttműködésének fontosságáról és lehetőségeiről. Több olyan magyar, román és német folyóirat is volt, amely kulturális kapcsolatok gondozására vállalko
