Új Dunatáj, 2000 (5. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 3. szám - Sipos Lajos: A Timár Virgil fia keletkezéstörténete
40 Út Dunatát • 2000. szeptember abban a világban, amelyből nincsen visszatérés ? Mennyit szenvedett Pista ilyeneken. Most egyszerre szinte kimosolygott a könnyei közül, mert úgy tűnt föl neki Virgil, mint egy Szabaditó, egy apai Felnőtt, aki csak jön, szól, és már meg van oldva a gyermek szörnyű dilemmája. Letörölte, fölszítta könnyeit, s bevezette a papot, mint egy látogatót, a betegszobába. — Anya, a Tímár tanár ur... akiről annyit beszéltem teneked... A sok virág és a vidám kanári-hang... nem volt a nagy házban több olyan derűs zug, mint ez a halálos betegnek szobája. Tímár meglepetve tekintett körül. Ez volna a bűnös Nő lakása, végső nyomorában ? Fehér csipkefüggöny kizárta a rettenetes udvart. Barátságos fehérség köszönt a falakról is. Lina meszeltette a szobát a régi festés helyett, s már ezzel mintha elvarázsolta volna! mintha nem is a Stirlingházban volna! Lina alapjában jó és egyszerű ízlésű leány volt. Ez a jóság és egyszerűség valósággal megifjodott a lelkében, mióta teste fonnyadt s öregedett. Megifjodott vággyá erősödött; vonta vissza vidékre, Sótra, meszelt falu, kanárimadaras, olcsó virággal teli szobácskába Bukása hajdan elsodorta innen. Megbélyegezve, s elhagyva, kifizetve úri szeretőjétől, a fővárosba ment. Zsurnalisztákkal, fiatal művészekkel barátkozott. Nem is voltak rossz tapasztalatai. Kedves fiuk ezek. Pajtáskodtakvele; finom Ízlése, természetes esze képessé tette őt hogy megértse őket. Olvasni kezdett; müveit nő lett; de azért jó, szerény kis nő maradt. Eljött a gyermeke, s Lina elhatározta hogy nem válik meg tőle. Minden mély jósága, minden veleszületett családi érzése koncentrálódott ebben a hirtelen anyai szeretetben. A gyermek azonban akadályozta, s azonkívül egészsége is egyre gyengébb lett. Finom vékonysága lassankint soványság volt már és hervadás. A kora Öregség kopogott mint alkonyi alkalmatlan vendég. Linának ekkor jutott eszébe hogy felhagy könnyű életével, s visszavonul Sótra. Úgysem akarta hogy gyermeke ott nőjön föl ahol minden szál még régi, léha viszonyokhoz köti. Volt egy kis megtakarított pénze, annyi épen amiből vidéken meg lehetett élni. Remélte hogy Sóton senkisem emlékezik már rá. A város megváltozott, megnagyobbodott, az emberek is kicserélődtek. Kicsit csalódott. Úgy találta hogy a kisváros szelleme most is csak a régi, a földijei szemében ő mindig a szép Vágner Lina marad. A pénz is szűkösnek bizonyult; a gyermeknek iskola, magának orvosság sokba került. Lina mégis csak megmaradt itten. Az emberektől el lehetett búni, s a természet, a régi házak, utcák, a hegyek köröskörül, nyájasak voltak, s ugyanazon hangon szóltak hozzá mint kislánykorában. A fiú szerencsére jó tanuló volt. Tanárai szerették, segítették, s las-
