Új Dunatáj, 2000 (5. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 1. szám - Fried István: Erdély: Kultúrák találkozása
Fried István ■ Erdély: Kultúrák találkozása 11 jelező megannyi előfeltevésének együttes alkalmazása hozzájárulhat a saját és idegen jórészt antinómiaként tárgyalt jelenségei, tényezői egymás által történő megismeréséhez és értékeléséhez. Valójában a Lyotard nyomán nagy elbeszélésekként számon tartott formációk bomlásának tudatosítása vezethet ahhoz, hogy a nagy elbeszélések ne képződjenek újra nemzeti nagy elbeszélésekként, hanem a pluralitás, a többkultúráltság értékként történő elismerését segítse. A tudományos kutatást és kérdéseit, reflexióit nem tanácsos mellőzni, ugyanakkor a társadalom- és történelemszemlélet irodalomközpontúságának átvilágítására és revideálására szintén szükség volna. Innen lehetne értelmezni az egymás ellen szegeződő, jelképpé torzuló előfeltevések és előítéletek szerkezetét, a hitvitává fajuló (történeti, állampolitikai) rekonstrukciók kialakulásának körülményeit és korrekcióinak irányát. Hiba volna tagadni, hogy régiónkban a nemzeti kultúra meghatározása egyfelől a nemzeti lét fenyegetettségéből merített, másfelől viszont könnyen ki lehetne mutatni nemzet- és néppszichológiai sajátosságokat, össztársadalmi vagy nemzeti szorongást és elfojtást, amely az együtt, a szomszédban élő népek, vallási közösségek ellen irányuló agresszióban kompenzálódott (nemcsak múlt időben). Éppen ezért gondolom, hogy a nemzeti kultúra eddig elhanyagolt regionális vonatkozásainak analízise a mások általi önmegismerésnek és önmegértésnek lehetne előmozdítója, mint ahogy a kultúrák találkozásának/találkoztatásának az eddiginél korszerűbb metodológiáján is valamennyi félnek, saját érdekében, munkálkodnia kell(ene).