Új Dunatáj, 2000 (5. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 2. szám - 95 ÉVE SZÜLETETT JÓZSEF ATTILA - Németh Endre: Szerelem, Szeretet, Szexualitás
70 Út Dunatát • 2000. túnius A magasabb rendű állatok körében a párzásnak az evolúció szempontjából az a legfőbb érdekessége, hogy a merev programozottsága lazul és olyan viselkedés elemek lépnek be a programláncba, melyeket az egyedfejlődés során kell megtanulniuk. A fajtársaktól izolált majom pl. képtelen lesz arra, hogy nemi életet folytasson és egyáltalán reagáljon a másik nemre. Nemcsak H.R Harlow klasszikusnak tekinthető majom kísérletei támasztják alá a tanulás szükségletét, de napjainkban számtalan - Tv csatornákon sugárzott - más állatokkal szerzett tapasztalatok is. A fejtársakkal való együttlét során az állat egyrészt figyel és utánoz felnőttes viselkedés formákat, másrészt a bonyolultabb idegrendszere egyre inkább pszichológiai struktúrává, „személyiséggé” fejlődik. Ez szükséges ahhoz, hogy a bonyolultabb életfeltételek és társkapcsolatok között egyenértékű legyen társaival. A pszichológiai struktúra a társakhoz való alkalmazkodás és a velük való kooperáció során alakul ki. A majmoknál megfigyelhető sajátosság - az alkalmazkodó magatartás - már hasonlít az emberi viselkedéshez. Az emberben a párzás, mint automatikus viselkedési lánc már nem létezik, a párválasztás és a párkapcsolat olyan bonyolult tanulási folyamat következménye, amely a megszületésünkkel kezdődik és lényegében egész életünkben tart. S ugyancsak feltétele a „személyiség”, a bonyolult lélektani struktúra, amely a „fajtárshoz”, a másik nemű emberhez való összetett viszonyulás! és alkalmazkodási sémában nyilvánul meg. Az emberi szexualitás biológiai háttere Az ember evolúciós fejlődésében leglényegesebb, hogy a szexuális magatartásláncokat biológiai programja szétszakadozott és nem évszakhoz, nem bizonyos ciklushoz kötött, hanem a szexuális viselkedésre minden időben kész. Ez még az emberszabású majmokhoz képest is új, mert még náluk is határozott, évszakhoz kötött jellege van a párzásnak. Az emberszabású majmok között már megjelenik a serdülőkor megfelelője, vagyis az ivarérettségbe való átszövés már nem olyan fokozatos, mint a többi állatnál. A nőstény ember-szabású majom első menstruáció előtti időszakában már megfigyelhető a „majomserdülő” szomatikus és „pszichikus” érése, ami elsősorban a külvilággal kapcsolatot keres magatartásában figyelhető meg. Messze nincs azonban olyan gyors és nagyarányú változás, mint az embernél. Az ember serdülése jellegzetes folyamat, ami a párválasztás fontos feltétele.
